20.rész



*pár órával később*
Már tűkön ülve vártam , hogy Ryan megkapja az sms-t és végre megtudjam , hogy miért is keresett meg anyám. Végre jelzett Ryan telefonja. Kirángattam a kezéből és azonnal beléptem az sms-ekbe.
Ez állt benne:
                   londoni címe: Abbey Road 3.
                   amerikai címe: Maddison Sugárút 54.
-Ugye valaki eljön velem?-kérdeztem.
-Persze!-állt fel rögtön Ryan és Andy is.
Beültünk a kocsiba és elindultunk a megadott cím felé. Persze , hogy London másik felében volt a hotel ahol megszállt. 1,5 órát utaztunk s az után végre oda értünk. A kocsi szinte meg sem állt én már ki is pattantam belőle és berohantam a szállodába.
-Jó napot! Emily Wattsont keresem. Itt szállt meg?-mondtam el egy szuszra kissé lihegve.
.Jó napot! Megkérdezhetem , hogy Ön milyen kapcsolatban áll vele?-kérdezte.
-A lánya vagyok.-válaszoltam kicsit sürgetően.
-Ooo így már értem , akkor sajnálattal kell közölnöm , hogy már elment , de ezt a levelet itt hagyta magának.-mondta
-Értem... Azért köszönöm a segítséget.-kivettem a levelet a kezéből és elhagytam a hotelt.
Csalódottan beszálltam a kocsiba és megkértem Andyt , hogy menjünk haza.
-Mi a baj? Mi történt?-kérdezte aggodalmasan Ryan.
-Elment... és csak egy kicseszett levelet hagyott itt... Ennyit értem neki?-sírva fakadtam.
-Ne sírj! Nagyon sajnálom , hogy ez történt.-hajolt oda hozzám és megölelt.
-Ugye nem haragszotok meg , ha erről egy ideig nem szeretnék beszélni? Ezt a többieknek is megmondanátok?-kértem meg őket még mindig zokogva.
Egész haza úton Ryan vigasztalt. Nagyon jól esett. Végre azt éreztem , hogy megint törődik velem valaki. Mikor haza értünk én csak felrohantam a szobámba és senkihez sem szóltam.

*lent , mikor Andy és Ryan bejönnek Jessie után*
  /író szemszöge/
-Mi történt?-kérdezte Annie.
-Megint itt hagyta ... Csak egy levelet hagyott és valószínűleg már Amerikában van.-mondta el a történteket Andy.
-Olyan rossz volt látni , ahogy ott zokogott a vállamon...-mondta Ryan fejét rázva.
-Elhiszem. Annyi mindenen ment már keresztül már keresztül és , mikor végre minden jobbra fordult megint történik valami rossz.-mondta szomorúan Annie.
-Arra szeretnélek megkérni titeket , hogy ne beszéljetek előtte az anyjáról. Ezt kifejezetten ő kérte.-mondta el Ryan Jessie kérését.

*eközben Jessie szobájában*

Beértem a szobámba és sírva lerogytam az ajtó elé a levelet szorongatva.
Miért pont velem történnek ilyenek?? Mit vétettem?? Tudom ,  hogy nem voltam egy minta gyerek...sőt! De ,  azért nem hiszem , hogy ezt érdemlem. Ezek a gondolatok jártak a fejemben , miközben kibontottam a levelet.
Ez állt benne:
  Kedves Jessie!
Ezt a levelet , azért írtam , mert valószínűleg soha többé nem foglak látni. Nagyon sajnálom , hogy ilyen rossz anya voltam és csak úgy otthagytalak. Sajnálom , hogy egyedül maradtál apáddal , mikor kicsi voltál. Most elszeretném neked mondani ennek az okait.
1.ok: Fiatal voltam , megijedtem és elfutottam a felelősség elől. Tudom , hogy ez nem mentség     , de mindenki hoz az életében legalább egyszer egy rossz döntést.
2.ok: Nem akartam egy kisvárosban leélni az egész életemet. Bár most már belátom ez volt                életem egyik legrosszabb döntése.
3.ok: Féltem , hogy a szüleim megtudják. Mert ha akkor tudomást szereztek volna rólad engem           kitagadtak volna. Belátom ezt sem kellet volna féltenem , mivel a születésed után elég                 zavaros éveim voltak. Sok olyan dolgot tettem , amiket nem kellett volna. Ezért                             kitagadtak.
Végezetül csak annyit szeretnék mondani ,  hogy én mindig is szeretni foglak. Nagyon sokszor gondoltam rád , hogy mi is lehet az én pici lányommal? Jól van? Betudott illeszkedni  az iskolába? Milyen tanuló?
Ezek a gondolatok/kérdések keringtek a fejembe a legtöbbször. Tisztában vagyok azzal , hogy nem 23 éves korodban kellett volna megkeresselek. De nem volt hozzá bátorságom. Még egyszer és utoljára leírom , SAJNÁLOM!
    
                  Emily xx
Miután elolvastam a levelet már annyira nem haragudtam rá , de az elmúlt 20 évtől , akkor sem tudok eltekinteni. Egyre jobban össze vagyok zavarodva. Már semmit sem tudok... Éppen ezek a gondolatok jártak a fejemben , mikor halkan kopogtak az ajtómon. Felálltam az ajtótól és résnyire nyitottam azt.
Joel és Ryan volt ott.
-Bejöhetünk?-kérdezte meg félve Joel.
-Gyertek.-nyitottam ki az ajtót annyira , hogy beférjenek rajta.
-Jobban vagy már?-nézett rám aggodalmasan Ryan.
-Jobban leszek.-feleltem , miközben leültem a babzsák fotelembe ők pedig oda húztak 2 másikat az enyémmel szembe.
-Mit fogsz most csinálni?-nézett rám Joel.
-Írok neki egy levelet és próbálom elfelejteni ezt az egészet.
-Akarsz vele valaha még beszélni?-kérdezte Ryan.
-Nem , ezek után már biztosan nem.-ráztam meg a fejemet.
-Biztos vagy ebben?-kérdezte Joel.
-Igen , 100%-ig. Ha csak ennyit érek neki , hogy leráz egy levéllel és elmegy. De erről most már tényleg nem akarok beszélni.-néztem rájuk.
 Többiek?-kérdeztem.
-Azt mondták , hogy velünk vagy meg a legjobban , ezért mi jöjjünk fel. Ők meg lent maradtak.-mondta Joel.
-Hogy gondolhatják ezt?? Senki sincs előbbre vagy hátrébb! Most azonnal lemegyek hozzájuk.-tápászkodtam fel a babzsák fotelemből és lefelé indultam.
-Mi az , hogy nem jöttetek fel? Titeket is ugyanúgy bírlak , mint a többieket.-támadtam le őket.
-Hát , azt hittük , hogy minket nem bírsz...
-Andy te a "tesóm" vagy , hogy ne birnálak?? Meg ha nem bírnálak szerinted eljöttem volna segíteni?? Adam veled tényleg nem tudtam sokat beszélni , de ezen változtatni fogunk és holnap , ahogy megígérted megmutatod a kutyáidat.-mondtam el nekik a monológomat.
Nem mondtak semmit , de ebben az ölelésben minden benne volt. Közben Ryan és Joel is lejöttek és minket néztek.
-Na minden rendben?-érdeklődött Ryan.
-Igen , minden a legnagyobb rendben van.-válaszoltam neki mosolyogva.
Már egy ideje csak egymást néztük. Közben a többiek csendesen kisurrantak a nappaliból és magunkra hagytak minket.
-Jessie én szeretlek!-tört ki hirtelen Ryan.
-Én is , de félek , hogy megint az lesz , mint múltkor...-hajtottam le fejemet.
-De az nem az én hibám volt és megígérem , hogy soha többet nem megyek el valamelyik fiú nélkül bulizni.-jött vészesen közel hozzám.
-Öhm...akkor most mi legyen?-néztem fel rá zavartan.
-Most meg kéne csókoljalak utána megbocsátasz és újra együtt leszünk.-és megcsókolt.
Abban a csókban minden benne volt a szerelem , a megbánás és a vágyakozás. Mikor csókunk véget ért én szólaltam meg először.
-Megbocsátok , teljesen.-csak két szó , de ezeknek nagy súlya van és remélem nem él vissza vele.
-Köszönöm és szeretlek.-mondta és rám mosolygott.
-Én is. De mostantól a múlt nem érdekel senkit csakis a jelen!-mondtam neki és visszamosolyogtam.
-Ez az!!!-hallottunk egy kiáltást kintről.
Oda mentünk az ajtóhoz , mivel megakartuk nézni , hogy mi történt , de helyette csak 3 fetrengő őrültet találtunk a földön. ( Mivel fellöktük őket , ahogy kinyitottuk az ajtót.)
-Ti meg mi a fészkes fenét csináltok itt?-néztem rájuk.
-Hát nem hallgatóztunk az biztos.-tápászkodott fel Adam a földről.
-Persze , én meg Teréz anya vagyok.-mondtam szarkasztikusan.
-Tényleg kibékültetek?-nézett fel ránk Andy , mivel ő még mindig a földön fetrengett. Úgy látszik kényelmes.
-Igen , kibékültünk.-ölelt meg hátulról Ryan.
-Örülünk neki.-mosolyogtak ránk.
Ekkor Annie lépett be az ajtón és elég érdekesen nézett a még mindig a földön fetrengő Andyre.
-Fiam , te mi a fészkes fenét keresel a földön??
-Semmit , semmit!-ugrott fel egyszerre Andy a földről.
Erre Annie már nem mondott semmit , hanem hozzánk fordult.
-Kibékültetek?
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Akkor főznöm kell valamit.
-Ennyiért igazán nem szükséges.-mondtam neki , mert nem akartam , hogy megerőltesse magát.
-Dehogyisnem!-és ott hagyott minket.
Mi addig bementünk a nappaliba és ott beszélgettünk. Mikor egyszer csak egy nagy koppanást hallottunk.


Ennyi lett volna a 20.rész. Remélem mindenkinek tetszett és kicsit izgalmas is lett. Most végre sikerült egy igazán hosszú részt írnom. :) Komikat szeretnék kérni , mert az el előttire is csak egy jött. :/ De azt viszont nagyon szépen köszönöm. :)
      Malitcher

19.rész





Ő volt ott , akit már 3 éves korom óta nem láttam.
-Anya! Te mit keresel itt?
-Téged... Hát nem is örülsz a saját anyádnak??
-Nem...Az , aki nem keresett 3 éves korom óta az nem nevezheti magát anyának...-és az arcába csaptam az ajtót.
-Ki volt az?-kérdezte Andy.
-Senki. Csak egy számomra halott ember.
-De most komolyan!
-Anyám volt az! Most boldog vagy?-ordítottam rá és sírva lerogytam az ajtó elé.
-Hé , semmi baj!-ölelt meg.
-De most mégis miért keresett meg?? Megint tönkre akarja tenni az életemet?-kérdeztem sírva.
-Ha ennyire érdekel kérdezd meg tőle.
-De én soha többé nem akarok vele találkozni!-ezzel felrohantam a szobámba és álomba sírtam magam.

*másnap*
Szinte egész éjszaka nem aludtam semmit. Csak azon járt az agyam , hogy anyám mi a francot akarhat tőlem ennyi év után.
Kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába. Már mindenki ott volt. Mindenkinek nagyon jó kedve volt. Csak én volt az , aki a komorságával megfagyasztotta a hangulatot.
-Jó reggelt!-próbáltam valamilyen mosolyt csalni az arcomra , de nem nagyon sikerült.
-Neked is!-köszönt vissza mindenki.
-Beszélhetünk?-jött oda hozzám Ryan.
-Menjünk.-intettem a veranda felé.
Ott leültem egy kerti székre és rágyújtottam.
-Tényleg itt volt tegnap este anyád?
-Igen...-szívtam bele a cigimbe.
-És mit mondott? Beszéltetek egyáltalán?-érdeklődött.
-Hát nem éppen.
-Ezt , hogy érted?
-Hát öhm...Rácsaptam az ajtót.-válaszoltam.
-Te most komolyan rácsaptad az ajtót?kerekedtek el szemei.
-Mégis mi a szart kellett volna csinálnom?? Ugrottam volna a nyakába??
-Nem így értettem. Hanem meg kellett volna kérdezned , hogy mégis mi a francért keresett meg 20 év után.
-Ebben igazad van...Ezen agyaltam egész éjjel és egy szemhunyásnyit sem aludtam...
-Hát akkor keresd meg!
-Mégis hogyan , amikor rácsaptam az ajtót és azt sem tudom hol van?-kérdeztem tanácstalanul.
   Csak annyit tudok , hogy eredetileg Amerikában él , de azt is csak azért , mert apa mondta.
-Vannak kapcsolataim. Meg fogjuk találni.
-Milyen kapcsolataid vannak neked?
-Nem olyan kapcsolatokra gondoltam! Apa tesója rendőr ő biztos tud segíteni.-magyarázta.
  Ide hívom , beszélsz vele , elhozza az adatbázisát , azonosítod és majd csak azután keresi meg a címét.vázolta fel a teendőket.
-Mikor hívod fel?
-Rögtön miután reggeliztünk , de most menjünk be , mert megfázol és éhes is vagyok.-invitált befelé.
Ezek után bementünk , megreggeliztünk bár nem nagyon volt étvágyam de azért valamennyi ételt magamba tuszkoltam. Miután végeztünk Ryan felhívta George-ot , hogy eltudna e jönni és eltudná e hozni minden Emily Wattson nevű nő aktáját. Először nem értette , hogy miért kéne ezt megtenni , de Ryan elmagyarázta ezt a helyzetet és így már hajlandó volt segíteni. Azt mondta 1 óra múlva itt lesz , ezért felsiettem a szobámba felöltözni.

*1 óra múlva*

Már tűkön ülve vártam , hogy megérkezzen. Nem tudom , hogy mi ütött belém egész eddig hallani sem akartam róla most meg már alig várom megtaláljuk. Néha komolyan nem értem magamat. Egyszer ezt akarom egyszer meg azt.
Mikor már az idegösszeomlás szélén voltam csengettek.
Ryan nyitott ajtót és oda kísérte hozzám.
-Jó napot! Jessie White vagyok.-mutatkoztam be.
-Jó napot! George Fletcher vagyok. De nyugodtan tegezz csak.-mondta.
-Ok.-válaszoltam
-Akkor itt vannak a papírok nézd át és ha megtaláltad szólj.-adta a kezembe őket.
Már egy csomót átnéztem , mikor végre megtaláltam.
-Ő az.-adtam a kezébe.
-Jó , akkor megkeresem a kapitányságon az elérhetőségeit és megírom Ryannek.-mondta.
Ezek után kikísérte Ryan és elment.



Ennyi lett volna a 19.rész. Remélem mindenkinek tetszett és nem lett olyan rossz. :)) Komikat szeretnék kérni , mert mostanában alig kapok néhányat.
     Malitcher

18.rész




*másnap*
Délután 1-kor dobott ki az ágy. Levánszorogtam a konyhába , feltettem a kávét főni és kimentem elszívni egy szál cigit. Mire végeztem a kávé is kész lett , ettem pár falatot és visszamentem a szobámba. Ott elővettem a laptopomat és megnyitottam a skypeomat és a twitteremet. Éppen untattam a népet , mikor skypeon hívtak. Apa volt az.
-Szia kicsim! Hogy vagy?-üdvözölt.
-Szia! Megvagyok. Csak elég fáradt vagyok a tegnap esti koncert miatt.-válaszoltam.
-Milyen koncerten voltál?-érdeklődött.
-Ryan szerzett jegyet a FOB koncertre és vitt el.-mondtam neki nagy mosollyal az arcomon.
 És milyen Amerika?-kérdeztem.
-Fárasztó , egész nap meg sem álltam annyi dolgom volt.-mondta fáradtan apa.
-Annievel beszéltetek?
-Igen , mondta , hogy már jobban van és nehogy haza merjek jönni. Pedig már ott tartottam , hogy ma már indulok is.
-Nem kell haza jönnöd , vigyázunk rá!-nyugtattam meg.
-Mondta Annie , hogy minden nap beszoktál hozzá menni.
-Igen , és nemsokára ki is fogják engedni.-mondtam neki a jó hírt.
-Mondta és örülök neki.-mondta ásítva.
-Apa menj aludni! Majd holnap beszélünk. Jó éjszakát!-köszöntem el.
-Neked pedig jó napot!-és ezzel be is zárta az ablakot.
Ezután még twittereztem egy kicsit , mikor Andy küldött egy sms-t , hogy ma engedik haza Annie-t és jó lenne ha segítenék neki rendbe hozni a házat. Visszaírtam neki , hogy max háromnegyed óra és ott leszek. Gyorsan előszedtem az egyik fekete ülepes melegítőmet , felsőnek egy fehér ujjatlant választottam arra pedig felvettem egy farmer inget. Hozzá meg még egy régi torna cipőt választottam. Mint ígértem háromnegyed óra múlva oda is értem , kinyitottam a bejárati ajtót és beléptem a házba. Amit ott láttam az kicsit lesokkolt. Minden tele volt gyors kajás dobozokkal meg mindenféle üvegekkel.
-Andy!!! Mi a francot műveltél itt?? Mikor pár napja itt voltam még minden rendben volt!!-mondtam neki szinte vörös fejjel.
-Tegnap este itt volt pár haverom és hát csináltunk egy kis rendetlenséget.-szabadkozott.
-Egy kis rendetlenséget?? Na most húzzál fel a szobádba , öltözzél fel és gyere le segíteni!!-mondtam neki még mindig vöröslő fejjel.
10 perc sem telt bele már itt is volt.
-Így már jó vagyok főnökasszony?-mondta szem forgatva.
-Igen , csak kezdjük már el mert sosem fogunk végezni.-sóhajtottam egyet.
Összeszedtük az összes szemetet a földről , miután kihordtuk azokat a kukába Andy kezébe nyomtam a felmosó rongyot , hogy mosson fel az egész házban. Miközben ő felmosott én addig elmosogattam és letörölgettem a bútorokat. Miután végeztünk felmentem az emeletre zuhanyozni és átöltözni. Mikor végeztem jöttem ki a fürdőből , de valakibe bele ütköztem. Hát ki más lett volna ha nem Ryan??
-Hát te meg , hogy kerülsz ide?-lepődtem meg.
-Andy áthívott minket , hogy legyünk itt , mikor megérkezik Annie.-magyarázta , miközben elég feltűnően bámult.
-Értem. de én most inkább mennék , mert ez így elég kínos.-nevettem el magam kínomban.
-Miattam így is maradhatsz! Engem nem zavar.-mosolyodott el Ryan.
-Örülök , hogy téged nem zavar , de inkább felöltözök.-hagytam ott szem forgatva.
Gyorsan besurrantam a szobámba , felvettem egy szaggatott farmert hozzá pedig egy kockás inget. És lementem a többiekhez.
-Látom felöltöztél.-üdvözölt ismét Ryan.
-Miért ne öltöztem volna fel??
-Pedig jobb lett volna ha törölközőbe maradsz.-kacsintott rám.
Erre inkább már nem reagáltam semmit csak levágtam magamat Andy mellé és elkezdtem TV-t nézni. Nem volt semmi érdekes ezért elkezdtem kapcsolgatni , mikor oda értem egy zene csatornára  éppen az egyik számuk ment.
-Kik ezek a jó pasik?-kérdezte tettetett meglepődöttséggel Joel.
-Hát nem is tudom , de meg kéne őket ismernünk! Várjunk csak azok mi vagyunk!-csapott a homlokára Adam.
Én erre inkább nem mondtam semmit csak ott hagytam őket had csodálják csak magukat a TV-ben.
Gondoltam gyorsan csinálok valami kaját , mire Annie haza ér. Eldöntöttem , hogy Milánóit fogok csinálni , mert gyorsan meg van és finom is. szerencsére egyik fiú sem jött be így zavartalanul megtudtam csinálni a vacsorát. Hallottam , hogy egy kocsi állt meg a ház előtt. A fiúk azonnal kimentek segíteni Annienek a csomagjait behozni. Én gyorsan mindent takarékra hajtottam és eléjük mentem.
-Szia! Jó újra itthon látni.-köszöntöttem.
-Én is örülök , hogy újra itthon lehetek.-mosolygott rám , miközben bevezettem a nappaliba.
Eközben a fiúk behozták minden cuccát én pedig udvariasan ott hagytam a vacsora végett.
-Vacsora!!-szóltam ki nekik a konyhából.
  Mindenkinek jó étvágyat! Remélem nem lett olyan rossz.
Annie egyszer csak csendet kért.
-Szeretnék mondani nektek valamit. Ezt már nyaralás óta tudjuk , de sosem alkalmunk elmondani nektek.-kezdett bele mondandójába.
  Tudom , hogy apád nincs most itt , de ezt közös megegyezéssel mondom el. Apád és én gyermeket várunk.-bökte ki.
Hirtelen meg sem tudtam szólalni csak tátott szájjal bámultam magam elé.
-Nagyon örülünk neki.-ment oda Andy Anniehez.
-Igen , tényleg.-mosolyogtam rá.
Mindenki gratulált én pedig alig vártam , hogy beszélhessek apával skypeon. Nem kellett sokat várnom 6 óra után hívott is.
-Miért csak most mondtátok el?-támadtam le egyszerre.
-Nem tudom. Akkor valahogy nem tűnt alkalmasnak.-válaszolt.
   De ugye nem baj?-ijedt meg.
-Nem dehogyis , nagyon örülök neki!-mosolyogtam rá.
-De viszont van egy kis baj...
-Jézusom ugye nem történt veled semmi??-ijedtem meg.
-Nem semmi ilyesmiről nincs szó. Hanem találkoztam anyáddal.-mondta el végül.
-Hogy mi?? Mégis hogyan?? Hol??-ez most nagyon váratlanul ért.
-Tegnap az irodában jött oda hozzám , hogy emlékszem e rá és , hogy meg akar téged ismerni.-mesélt el mindent.
-És ugye megmondtad neki , hogy én nem akarok vele találkozni??
-Nem mondtam neki semmit csak annyit , hogy ezt előtte meg kell veled beszélnem.
-Jó , akkor meg is mondhatod neki , hogy én nem akarok vele találkozni!
-De Jessie!
-Nem apa! Ha eddig nem akkor ezután se!zártam le a témát.
Ezek után még beszélgettünk egy kicsit , de mennie kellett ezért letettük.
Csengettek , de senki nem nyitott ajtót ezért levánszorogtam az ajtóhoz. Egy olyan személy állt ott akire nagyon nem számítottam és legszívesebben rácsaptam volna az ajtót.


Ennyi lett volna a 18.rész. Remélem ez most jobb lett , mint az előző rész. Jól esne pár komi , mert nem nagyon kapok visszajelzéseket arról , hogy milyenek a részek :/
Köszönöm , aki elolvasta :))
         Malitcher

17.rész




Mikor visszaértünk a kórterembe mindenki minket nézett. Nagyon zavaró volt , de én csak leültem Annie mellé.
-Most minket fogtok bámulni egészen addig , amíg el nem mondjuk , hogy miről beszéltünk?.szólaltam meg végül.
-Igen.-válaszolták.
-Ha elmondom abbahagyjátok? Mert ez már eléggé zavaró.-mondtam.
-Igen , csak mond már!-ült fel az ágyon Annie.
-Megbeszéltük ezt az egészet és arra jutottunk , hogy előröl kezdünk mindent mintha csak most találkoztunk volna.-vázoltam fel a helyzetet.
Miután elmondtam szerencsére békén hagytak minket. Még ott voltunk 1 órát , aztán haza indult mindenki. Már majdnem otthon voltam , mikor megcsörrent a telefonom.
-Hallo!-vettem fel.
-Ryan vagyok. Nagyon fárad vagy?-szólt bele köszönés nélkül.
-Attól függ miről van szó.-válaszoltam , miközben megálltam a házam előtt.
-Ha azt mondanám elvinnélek egy FOB koncertre , akkor mit mondanál?
-Van jegyed a mai FOB koncertre?-lepődtem meg.
-Ha azt mondod , hogy eljössz velem , akkor van.
-Igen , igen elmegyek veled!!-ugráltam az utca közepén. ( szerencsére senki nem látott )
-Akkor fél órád van elkészülni.-mondta halál nyugodtan.
-Miiii?? Hogy fogok én elkészülni annyi idő alatt??-akadtam ki.
-Hidd el megoldod ha akarod.-nevetett be a telefonba.
  De most menj készülődni. Fél óra múlva ott vagyok.-ezzel letette a telefont.
Ezek után , amilyen gyorsan csak tudtam bevágtattam a lakásba. Kidobáltam a szekrényemből az összes létező fekete pólómat és elkezdtem válogatni. Volt Paramore-os , Lawson-os , sima fekete , fekete szegecses , halál fejes és még sorolhatnám. Nagy nehézségek árán megtaláltam a FOB-os pólómat és magamra kaptam. Hozzá felvettem a fekete szaggatott gatyámat és a fekete bakancsomat. Hajamat lófarokba kötöttem , magamra kaptam a kedvenc farmerdzsekimet ( ami olyan volt , hogy az ujjai bőrből voltak ). Lefutottam a lépcsőn ittam egy gyors kávét és már siettem is ki , mert Ryan már várt.
-Látom kész lettél.-üdvözölt.
-Szerencsére.-mondtam kissé lihegve.
  Lehet egy kérdésem?
-Már megvolt.-nézett rám , miközben elindultunk.
-De most komolyan!-hisztiztem.
-Na , jó mond.
-Te mégis hogyan szereztél jegyet a koncertre?
-Felmentem a netre és megrendeltem.-válaszolta.
-De én 1 hete néztem és már akkor sem volt jegy.-mondtam.
-Jó. Az az igazság , hogy én már kb. 3 hete megvettem ezeket , mikor még együtt voltunk.-magyarázta.
-Óó értem.-ez nagyon kínos volt úgy , hogy inkább gyorsan témát váltottam.
  És hova szól a jegyünk?-érdeklődtem.
-Azt hiszem a 2-es szektor második sorába. De ott vannak a kesztyűtartóban nézd meg.-nézett rám.
-De hát az rohadt közel van! Az pont a színpad közepénél van! És tényleg oda szólnak a jegyek!-fangirlingeltem.
-Jól vagy?-nevette el magát.
-Majd ha kiszállunk a kocsiból rosszabb leszek. A koncertről meg ne is beszéljünk.-mondtam el neki , hogy mire számítsunk.
-Akkor szerintem én fogok videózni.-jegyzte meg.
-Megköszönném.-mosolyogtam rá.
Megálltunk a kocsival én kiszálltunk és a fangirling rohamom után állhattunk is be a sorba.
Szerencsére nem kellett sokat várnunk hamar betudtunk menni. Elkezdődött a koncert  én pedig végig tomboltam a koncertet. Ryan szerintem már azon gondolkodott , hogy haza vigyen e vagy a gyogyóba. A koncerten elénekelték a The Phoneix-et , a My Songs Know What You Did In The dark-ot , az Alone Together-t , a Just One Yesterday-t , a Where Did The Party Go-t , a Dance , Dance-t , a Mighty Wall-t és a Thanks For The Memories-t. Miután vége lett kimentünk az arénából , de előtte vettem még egy FOB-os pólót. Ryannel megígértettem , hogy átküldi az összes videót és képeket , amit csinált nekem. Mondta , hogy van olyan , amin csak én és Pete vagyok rajta ( az lesz az új profilképem és háttérképem mindenhol ).
Haza vitt elbúcsúztunk , bementem a lakásba bedőltem az ágyamba és reggelig fel sem ébredtem.

Ennyi volt a 17.rész. Remélem tetszett mindenkinek. :) Tudom , hogy nem lett olyan jó meg hosszú lett , de ennyi tellett most tőlem. Jövő héten legközelebb csütörtökön lesz! Köszönöm a komikat! :))
             Malitcher

16.rész



Délelőtt dolgoztam délután pedig elmentem Anniehez. Most már nem állított meg a nővér csak rám nézett én pedig folytattam utamat a lift felé. Mikor felértem csak pár nővér mászkált a folyosón a gyógyszeres tálcájával. Oda értem a 144-es szobához és benyitottam.
-Szia! Ugye nem zavarlak?-üdvözöltem.
-Dehogy zavarsz! Legalább nem unatkozom itt egyedül.-válaszolta.
-Hogy vagy? Mit mondott az orvos?-kérdeztem.
-Most már jobban. Azt , hogy még egy ideig bent tartanak megfigyelésen és ha már jók lesznek a leleteim haza mehetek. Ryannel mi a helyzet? Tényleg szakítottatok?-érdeklődött.
-Megcsalt... Hivatalosan nem mondtuk ki a szakítást. Arra megkérhetlek , hogy apának ezt ne mond el?  Nem szeretném ha megtudná.-kértem meg.
-De mi történt?-kérdezte. ( Ezek szerint Andy nem mondott neki semmit. )
-Azt pontosan én sem tudom csak az újságban láttam egy másik csajjal csókolózni és azóta nem is beszéltem  vele.
-Találkoztatok már azóta?
-Igen , egyszer amikor itt vártunk , hogy kihozzanak téged a vizsgálóból. De az is elég kínos volt.-mondtam.
Itt beszélgetésünknek vége is szakadt , mivel Andyék léptek be az ajtón. És Ő is ott volt. De hát mit is gondoltam , hogy majd pont most nem jön be Anniehez??
-Sziasztok!-köszöntek.
-Hello!
Ez után oda jött hozzám Ryan.
-megbeszélhetnénk ezt az egészet?-kérdezte.
-Rendben menjünk.-egyeztem végül bele.
Kimentünk a kórteremből és leindultunk a kórház parkjába.
-Na kezdheted.-próbáltam közömbös lenni de nem nagyon ment.
-Tudom , hogy láttad az újság cikket...-itt félbe szakítottam.
-Na ne mond!!-forgattam meg a szemeimet.
-Meghallgatnál anélkül , hogy félbe szakítanál??-kezdett már ő is dühös lenni.
-Jó , bocsánat! Mond.-adtam neki igazat.
-Na szóval tudom , hogy láttad a cikket de csak annyit tudsz amennyit az újságok leírtak.-kezdett bele.
  Annyi volt az egész , hogy részeg voltam az egyik haveromnak a csaja pedig rám mászott. A mai napig azt     sem tudom , hogy mi a neve.
-Egyre jobb!!  Már úgy smárolsz csajokkal , hogy a nevüket sem tudod!-mondtam neki felháborodva.
-Nem úgy értettem! Csak ezzel akartam érzékeltetni , hogy ő engem egyáltalán nem érdekel. Engem csak te érdekelsz! És hiányzol...nem akarlak elveszíteni de azt hiszem már sikerült is...-hajtotta le fejét.
-Nem veszítettél el csak így már nehéz megbíznom benned! Tudod mennyit sírtam??? És gyógyszereztem is magamat!-sírtam el magamat.
-Hogy mit csináltál??-akadt ki.
  Miért csináltad ezt??
-Miattad csak miattad!!! Mert úgy éreztem , hogy az egész az én hibám!-túrtam bele idegesen a hajamba.
-Nagyon sajnálom ezt az egészet. Már nem tudok mit mondani. Bárcsak ne rángattak volna el abba a hülye    buliba.
-Ezt már nem lehet meg nem történté tenni. El kell viselned a következményeket.-mondtam.
-Tudom és megértelek , hogy haragszol rám. De nem tudnál még egy esélyt adni?
-Haragszom is rád. De minden ember megérdemel egy második esélyt.
-Komolyan??
-Igen de azt már most megmondom , hogy nehezen felejtek.
-Köszönöm , hogy adsz még egy esélyt.-hálálkodott.
-De mindent tiszta lappal kezdünk! Mintha most találkoznánk először.-mondtam el neki a 'szabályokat'.
-OK értettem főnökasszony!-szalutált egyet.
-De hülye vagy!-nevettem el magamat.
  Na menjünk be.-kezdtem el befelé húzni.

Ez lett volna a 16.rész. Remélem nem lett olyan rossz és most kapok kicsivel több komit , mint az ezelőtti részre. Következő rész jó esetben csütörtökön lesz , mivel ezen a héten beteg voltam és elég sokat kell majd pótolnom. Komizni és feliratkozni továbbra is lehet! :))
                  Malitcher

15.rész

A mai nap elég unalmas volt. Alig volt dolgom és csak ültem az irodában. Végre valahára eljött a 3 óra és indulhattam Adamhez. Éppen indultam kifelé , mikor jelzett a telefonom , hogy sms-em jött. Andy volt az:Anya kórházba került , amilyen gyorsan csak tudsz gyere ide!

Amint elolvastam azonnal sietősebbre vettem lépteimet , bepattantam a kocsimba és a kórház felé indultam. Út közben felhívtam Adamet , hogy nem tudok most elmenni hozzá mert Annie kórházba került. Teljes mértékben megértette és ő is elindult Anniehez. Viszonylag hamar ott voltam , oda mentem a nővér pulthoz és megkérdeztem , hogy hol találom Anniet.

-Jó napot! Megtudná mondani , melyik kórteremben van Annie Wesley?-kérdeztem meg tőle udvariasan.

-Jó napot! Ön az egyik hozzátartozója?-nézett fel rám.

-Gyakorlatilag nem , de apámnak az élettársa.-válaszoltam.

-Sajnos nem engedhetem fel , mivel nem a hozzátartozója. Csak akkor ha valaki igazolja , hogy tényleg ismeri.-mondta unottan.

-Ez most komoly??-akadtam ki.

-Kisasszony , ha nem lenne komoly akkor nem mondtam volna ezt!-most már ő sem volt nyugodt.

-Jó akkor felhívom a fiát!-lettem egyre idegesebb.

-Hívja.-felelte unottan.

Kivettem zsebemből a telefonomat és felhívtam Andyt.

-Szia , letudnál jönni a nővér pulthoz?-mondtam neki még mindig idegesen.

-Persze indulok , de miért?-kérdezte.

-Mert az a hülye nővér nem hiszi el , hogy ismerem Anniet és így nem enged fel...-feleltem neki.

-Na mindjárt leérek de most leteszem..-ezzel bontotta a vonalat.

Pár perc elteltével már ide is ért.

-Jó napot! Igazolom , hogy ismeri anyámat.  Most már felmehetnénk?-mondta idegesen Andy.

-Menjenek.-válaszolta.

Ezzel otthagytuk a pultnál és a lift felé indultunk.

-Mi történt?-kérdeztem.

-Elvileg szívrohamot kapott... De én sem tudom még semmi pontosat.-válaszolt.

Oda értünk a kórteremhez , ahol vizsgálták , leültünk a fehér székekre és vártunk. Közben megérkezett Adam és Joel is. Már csak Ryan hiányzott. Remélem , hogy ő nem jön ide , de ez lehetetlen , mivel Andy legjobb barátja , szóval valószínűleg ő is hamarosan megfog érkezni. Nagyon féltem újra látni. Nem akartam azt érezni , amikor meglátom , hogy legszívesebben  oda futnék hozzá és azt mondanám neki , hogy nem haragszom rá. De ezt nem tehetem meg , mert ő megcsalt és nem is szeretett igazából sosem. Elérkezett az a pillanat , amit nagyon nem vártam. Megérkezett Ő és olyan tökéletes volt mint mindig. Nem érezhetem ezt nem szabad!! Megcsalt!! Mielőtt még valami hülyeséget csináltam volna gyorsan bevágtam magamat Joel mellé. Ő rám nézett azzal a gyönyörű kék szemével én pedig lehajtottam a fejemet és rá se néztem. Mikor oda ért Andyhez leült mellé és elkezdtek beszélgetni. Én pedig a csendbe burkolózva ültem és csak néztem ki a fülemből. Hirtelen oda fordult hozzám Joel és csak annyit kérdezett hogy:

-Jól vagy?

-Túl élem...egyszer ennek is el kellett jönnie.-válaszoltam.

-Apudnak elmondtátok már?-kérdezte.

-Igen már felhívtuk de nem tud ide jönni... de azt mondta , amint megtudunk valamit azonnal hhívjuk fel.-válaszoltam.

-De hogy hogy nem tud ide jönni? Hisz nem ő a főnök?-csodálkozott.

-Itt igen de ott már nem. New Yorkban ő is csak egy egyszerű alkalmazott.

-Értem.

Itt be is fejeztük beszélgetésünket , mivel egy orvos kilépett a kórteremből.

-Jó napot! Maguk Annie Wesley hozzátartozói?-jött oda hozzánk.

-Igen , én a fia vagyok. Mi történt vele?-lépett oda az orvoshoz Andy.

-Egyenlőre stabil az állapota és nem lesz semmi baja.-válaszolt diplomatikusan az orvos.

-Nagyon köszönöm , hogy megmentette az életét!-hálálkodott Andy.

-Ez a munkám.-válaszolta és otthagyott minket. A nővér azt mondta , hogy egyenlőre csak 1 ember mehet be hozzá és hát az egyértelműen Andy volt. Ő sem lehetett bent sokáig. De mikor kijött látszott rajta , hogy örül neki hogy jobban van. Már későre járt ezért mindenki úgy döntött , hogy haza megy. Már csak mi voltunk ott Andyvel , mikor megszólaltam.

-Ha nem baj nálam alszom. Nincs kedvem már haza vezetni.

-Ok. legalább nem leszek egyedül.-mondta.

-Szerintem indulni kéne mert így sosem fogunk haza érni.-javasoltam

-Igazad van.-ezzel elindultunk a lift felé , beszálltunk a saját kocsinkba és Andyékhez indultunk. Mikor beértünk a házba ez volt Andy első kérdése:

-Kérsz valamit enni? Ettél ma már?-aggodalmaskodott.

-Igen ettem már. Reggelire egy kis rántottát. De köszönöm nem kérek semmit.-utasítottam vissza ajánlatát.

-Az nagyon kevés! Most azonnal enned kell valamit!-és bement a konyhába.

Addig én úgy gondoltam bemegyek a nappaliba TV-zni. 15 perc múlva egy tálcával a kezében jött be. Amin pirítós és tea volt. 

-Nem egy nagy szám de nem tudok főzni.-mentegetőzött.

-Ez most tökéletesen megfelel.mosolyogtam rá.

-Akkor jó.Nagyon rossz volt Ryant újra látni?-kezdett el érdeklődni.

-Túl éltem bár nem volt kellemes.-válaszoltam neki miközben bele haraptam a pirítósomba.

-Sokat beszélgettem vele mostanában...-itt szakítottam félbe.

-Nem érdekel!

-Már nem is szereted?-lepődött meg.

-De , nagyon is! Pedig meg sem érdemelné.

-Akkor meg miért nem beszéled meg vele a dolgokat?

-Mert nem vagyok kiváncsi a hazugságaira!

-Honnan tudod , hogy most hazudni fog?

-Mert Eddig is a pofámba hazudott!!

-Jó szerintem hagyjuk ezt a témát , nem akarok senkivel sem összeveszni.

Kicsit még beszélgettünk de mivel nekem holnap munka , nekik pedig interjújuk lesz ezért hamar elmentünk aludni.

Ennyi lett volna a 15.rész. Nagyon köszönöm a komikat! :) A következő rész nem tudom , mikor lesz de sietek! :) Feliratkozni és komizni továbbra is lehet. :))     Malitcher

14.rész



Korán keltem , mivel ma visszamegyek dolgozni. De csak azért , mert abban reménykedem , hogy így eltudom felejteni ezt az egészet.Magyarul a munkába menekülök a problémák elől. Belül még mindig nagyon fáj az , amit Ryan tett de tovább kell lépnem. Ezekkel a gondolatokkal léptem ki a lakásból és indultam a kocsim felé. Már majdnem oda értem , mikor megszólalt a telefonom.
-Halo!-vettem fel a telefonomat  miközben befordultam a parkolóba.
-Szia! Joel vagyok.-szólt bele a telefonba.
-Szia! De régen beszéltünk már!-örültem meg neki.
-Végre felvetted a telefont! Amúgy most hol vagy? Mikor tudnánk találkozni?-tette fel kérdéseit.
-Most megyek dolgozni. De 3 után végzek. Neked az jó?-mutattam fel a portásnak a belépőkártyámat.
-Hogy-hogy visszamentél?Persze nekem jó. De hol?
-Tudod...munkába fojtom bánatom.-nevettem fel keserűen.
  Ha átmegyek hozzád az úgy jó lesz?
-Ne szomorkodj! Minden rendbe fog jönni.-szeretem , hogy Joel mindig ilyen optimista tud lenni.
  Persze , akkor majd délután de most nem zavarlak , dolgozz csak nyugodtan.-mondta és ezzel beszélgetésünknek vége is szakadt.
Egész nap meg sem álltam annyi munkám volt. Nem tett jót ez a 2 hét kihagyás de most végre nem csak otthon ültem és azon gondolkoztam , hogy mit rontottam el hanem éltem az életemet. Remélem holnap is ilyen sok dolgom lesz.
3 óra vége a mai munkaidőnek. Összepakoltam az asztalomon és beszálltam a liftbe. Mikor leértem kifelé köszöntem az öreg portásnak és elindultam a kocsim felé.Kinyitottam az ajtaját és amilyen gyorsan csak tudtam bevágódtam a kormány mögé , táskámat pedig az anyósülésre dobtam. Beindítottam és elindultam Joelhez. Viszonylag hamar oda értem. Éppen , hogy csak megnyomtam a csengőt már nyitódott is az ajtó.
-Szia! Jézusom , de régen láttalak már!-ölelt meg.
-Szia! Te is hiányoztál , de most már engedj el mert megfojtasz!-nevettem el magamat.
-Bocsi!-nevette el magát ő is.
 Ne álljunk már itt a küszöbön. Gyere be!-nyitotta nagyobbra az ajtót.
Az a lakás valami csodálatos volt! Tátott szájjal néztem körbe. Egyszerre otthonos és modern Ez a tökéletes középút a kettő között.
-Látom tetszik!-nevetett fel. Gondolom elég röhejesen nézhettem ki.
-Ez a lakás valami fenomenális!-még mindig nem tértem magamhoz ámulatomból.
-Na , de ha most már kibámultad magadat , akkor beljebb mehetnél a nappaliba.-"lökdösött" beljebb.
A nappaliban egy hatalmas LCD TV volt nagy hifivel , bőrkanapéval és még volt ott egy kandalló is.
-Ha akarod majd körbevezetlek.-mondta.
-Megköszönném.-mosolyodtam el.
Komolyan olyan voltam , mint egy gyerek , aki most szabadult be az új játszótérre.
-És hogy vagy?-nézett rám.
-Valamivel jobban. Sokat segített a tegnapi beszélgetés Andyvel.-válaszoltam.
-Ennek örülök.Sok volt a munka?-terelte másfelé a témát.
-Hát eléggé. Egész nap meg sem álltam de legalább kicsit elvonta a figyelmemet Ryanről.
-Nem is értem , hogy tehette ezt! Nem ilyennek ismertem meg! Ő már nem az az ember , akit én ismertem! Ő soha nem tett volna ilyet!-látszott Joelen , hogy ő is nagyot csalódott benne.
-Én nem tudom milyen volt régen , de most már nem is érdekel. -próbáltam beadni , hogy már nem érdekel és , hogy én már túl vagyok rajta pedig ez egyáltalán nem igaz. Még mindig szeretem.
-Nekem ne akard beadni , hogy már nem érdekel jobban ismerlek én annál , hogy ezt elhiggyem.-mondta.
-Miért , azt akarod hallani , hogy még mindig kibaszottul szeretem és , hogy úgy érzem , hogy ezen az egészen soha a büdös életbe nem leszek túl?-kezdtem el sírni.
-Ne haragudj , nem ezt akartam ezzel elérni!-bánta meg az ez előtti szavait.
-Nem te vagy a hibás! Én nem tudom ezen az egészen túltenni magamat!-túrtam bele idegesen a hajamba.
-Dehogyisnem! Ha nem kezdem el a hülyeségeimet akkor most nem sírnál!
-Szerintem inkább hanyagoljuk ezt a témát. Nem szeretnék erről beszélni.-zártam le beszélgetésünknek ezt a részét.
Már vagy 1 órája beszélgethettünk , mikor megszólalt a csengő. Megijedtem , mert hirtelen azt hittem , hogy Ryan az de , amikor meghallottam a női hangot egyszerre leesett , hogy ő nem lehet más csak Joel barátnője. Kézen fogva  jöttek be a nappaliba és látszott rajtuk , hogy ők tényleg szeretik egymást. Hirtelen nagyon féltékeny lettem rájuk. Hogy ők megtalálták azt az embert , aki tiszta szívből szereti őket. Engem meg folyton átbasznak és mindig én iszom meg a levét.
-Szia! Joanna vagyok , Joel barátnője.-mosolygott rám kedvesen.
-Szia! Én pedig Jessie , Andy mostohatesója és a fiúk egyik barátja.-viszonoztam gesztusát.
Örülök , hogy megismertelek. Már sokat hallottam rólad.-mondta.
-Remélem csak jókat.-nevettem el magam.
Még ott maradtam náluk 1 órát utána pedig haza indultam. Mikor haza értem megszólalt a telefonom: Adam keresett.
-Szia Jessie , beszélhetnénk valamikor?-szólt bele a telefonba.
-Persz. Holnap munka után?-kérdeztem.
-Mikor végzel?
-3-kor. Hol találkozzunk?-kérdeztem.
-Akkor 3 után nálam jó lesz?
-Persze tökéletes.válaszoltam.
-Akkor holnap. Szia!-tette le a telefont.
Ezek után nem sok mindent csináltam. Lefürödtem , csináltam magamnak egy tál müzlit , befeküdtem az ágyamba és elkezdtem TV-zni. Mikor meguntam lekapcsoltam és elaludtam.


Itt a 14.rész. Kicsit előbb hoztam a szokásosnál , mert valaki nagyon elakarta olvasni. :D Köszönöm az előző részhez a komit! Ehhez is lehet komizni és feliratkozni! :)
     Malitcher

13.rész
*1 hónap múlva*
Már 1 hónapja együtt vagyok Ryannel. Nagyon jól megvagyunk bár mostanában nem tudtunk sokat találkozni , mivel ők folytatták a turnét én pedig visszatértem dolgozni.
*Reggel*
Korán keltem , mivel aznap is dolgozni kellett mennem. Megmostam arcomat , felöltöztem , felkötöttem a hajamat , vállamra raktam a táskámat és lefelé indultam. Kimentem az újságért és amit a címlapon láttam... Nem hittem a szemeimnek... Ilyen becsapottnak csak akkor éreztem magamat , mikor Matt megcsalt. Nem hiszem el , hogy Ryan képes volt ezt tenni velem! Az újság címlapján Ryan egy szőke hajú lánnyal volt és éppen csókolóztak. Mikor felnéztem az újságból lassan kezdtek folyni szememből a sós könnyek. Befutottam a házba , neki dőltem az ajtónak és ott sírtam tovább. Ez tartott úgy 1 órán keresztül , mikor erőt vettem magamon és írtam apának , hogy ma nem megyek be dolgozni mert nem érzem jól magamat.  Kimentem cigizni utána pedig lefeküdtem és álomba sírtam magamat. A telefon csörgésére ébredtem fel:
-Halo!-szóltam bele a telefonba.
-Ryan vagyok és....-itt rácsaptam a telefont. Rohadtul nem érdekel a magyarázkodása inkább enyelegjen tovább a szőke libájával. Megint csörgött a telefonom de ez már nem Ryan volt hanem Andy.
-Ha Ryanről és rólam akarsz beszélni esküszöm rád csapom a telefont!-szóltam bele a telefonba.
-Jó. Hogy vagy?-kérdezte a világ leghülyébb kérdését , amit ilyenkor csak fel lehet tenni.
-Szerinted??
-Ez hülye kérdés volt.-esett le neki.
  Átmenjek?
-Jó lenne.-válaszoltam neki szipogva.
-Fél óra és ott vagyok!-ezzel letette a telefont.
Be is tartotta , amit mondott fél óra múlva ide is ért. Én kócos hajjal  , kisírt szemekkel az ajtóhoz baktattam és beengedtem. Ahogy beért a házba a nyakába ugrottam és sírni kezdtem. Nem tudom meddig állhattunk ott. Teljesen elvesztettem az időérzékemet de egy idő után elengedtem és felmentünk a szobámba.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte kedvesen.
-Semmit...
-De nem szabad ennyire elkeseredned! Te nem ilyen vagy! Erős vagy! Túl fogsz lenni ezen az egészen és boldog leszel ! OK?-nézett mélyen a szemembe.
-Majd egyszer...talán..de nem most...ez még korai...-válaszoltam neki.
-Megértelek. Ilyenkor a dalírás segít , engem is ez rángatott ki a gödörből.-mondta.
Én csak bólogattam , mivel nekem egyáltalán nem ezen járt az eszem. Hanem sokkal rosszabb dolgokon , amiket nem szabadna csinálnom. Estig volt itt de haza küldtem , mivel holnap reggel lesz egy interjújuk és nem akartam hogy fáradt legyen. 11-kor jött apától egy sms-em , hogy 2 hónapra Amerikába kell mennieés hogy nagyon sajnálja hogy nem tud elköszönni.Visszaírtam neki , hogy semmi gond nem ő tehet róla és hogy jó munkát. Hajnali 1-kor megébredtem és egyszerűen nem bírtam visszaaludni ezért gondoltam elmegyek egyet sétálni. Mentem , mentem , és csak mentem azt sem néztem merre megyek csak a lábaim vittek. Hirtelen egy kocsma előtt találtam magamat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beléptem oda. Jó sokan voltak és a többségük már részeg volt. De az ott akkor nem valahogy nem tudott érdekelni csak elakartam felejteni kicsit ezt az egészet.
-Mit adhatok?-kérdezte egy viszonylag fiatal fiú a pultból.
-Valami erőset!-válaszoltam.
-Szerelmi bánat?-kérdezte.
-Az de nem szeretnék róla beszélni.
Elém tett valami löttyöt , nem nagyon érdekelt , hogy mi volt benne csak lehúztam. Fizettem és elhagytam a kocsmát , fogtam egy taxit és haza mentem.
*Másnap reggel*
Szörnyű fejfájásra ébredtem és 30 nem fogadott hívásra. Abból 15 Ryan volt , 5 Adam , 5 Joel és az utolsó 5 pedig Andy volt. De valahogy ez akkor nem foglakoztatott csak lebaktattam a konyhába bevettem egy fájdalom csillapítót és visszafeküdtem aludni.

Ez ment már kb. 2 hete : aludtam meg gyógyszereztem magamat , mivel anélkül már aludni sem tudtam. Ebben a 2 hétben nagyon sokszor hívtak de egyedül apának vettem fel a telefont és adtam be neki azt a sztorit , hogy minden a legnagyobb rendben van. Úgy éreztem , hogy most már ideje lenne kezdenem magammal valamit ezért felöltöztem bár alig találtam magamnak olyan ruhát , ami nem esett le rólam. Végül egy fekete nadrág és egy bő kötött pulcsi és egy bakancs mellett döntöttem. Felvettem kabátomat és elindultam a közeli Starsbucksba egy kávéért. Megvettem és leültem egy eldugott asztalhoz. Ott volt egy újság és elkezdtem olvasgatni. A végén találtam egy cikket a fiúkról , ami arról szólt hogy mostanában nincsenek a toppon és Andy és Ryan többször is elsírták magukat a színpadon. Ryan nem különösebben érdekelt de Andy miatt aggódtam ezért írtam neki egy sms-t hogy tudnánk e itt találkozni. Szinte azonnal jött a válasz: Igen, amilyen gyorsan csak tudok megyek. Fél óra elteltével meg is érkezett.
-Szia! Tudod mennyire aggódtunk érted??-kérdezte.
-Nagyon sajnálom de kellett egy kis idő , hogy átgondoljam ezt az egészet.-válaszoltam neki.
-Megértelek.-és megölelt.
-Hogy van Joel és Adam?-kérdeztem.
-Hiányolnak.
-Majd felhívom őket és beszélni fogok velük.
-Örülni fognak neki.-mosolyodott el halványan.
Most veszem észre! Milyen vékony vagy! Mikor ettél te egyáltalán??
-Régen , de nincs is étvágyam.-sütöttem le szemeimet.
-Akkor most azonnal elmegyünk egy étterembe és eszel!-parancsolt rám.
Elvitt egy étterembe , ettem egy keveset utána pedig haza hozott. Na a kajából nem maradt meg bennem semmi az összes kijött belőlem. Ezek után bevettem a napi gyógyszeremet és lefeküdtem aludni.

Itt a 13.rész! :) Lett egy nagyon nagy fordulat ebben a részben , aminek nem valószínű , hogy örültetek de nem akartam unalomba fullasztani a történetet ezért gondoltam ki ezt. Remélem tetszett az új rész :)) Sajnálom , hogy nem volt hétvégén új de nem volt időm felrakni. Köszönöm a komikat és az új feliratkozót :)) Nagyon örülnék neki ha kicsit többen komiznátok mert így nem tudom , hogy egyáltalán érdemes e folytatnom :/
                        Malitcher

12.rész


*Andyéknél* ( Londonban)
Éjfélre értünk haza , ezért csak gyorsan lefürödtünk és már mentünk is aludni.
*Reggel*
10 körül keltünk Ryannel de lent még nem találtunk senkit csak egy cetlit amire az volt    írva , hogy apának és Annienak be kellett mennie az irodába és csak este jönnek haza.
-Mit csináljunk ma?-jött hozzám közelebb Ryan.
-Először is enni kéne valamit. Aztán utána majd kitaláljuk , hogy mit csináljunk.-mosolyogtam rá.
-Nekem lennének ötleteim.-mosolygott rám perverzen.
-Neked mindig lennének ötleteid.-forgattam meg szemeimet.
Itt ennek beszélgetésnek vége is szakadt , mert Andy lépett be a konyhába.
-Jó reggelt!-túrt bele álmosan a hajába.
-Viszont!-köszöntem neki vissza.
-Neked is!-mondta Ryan.
-Ettetek már?.kérdezte.
-Nem. Pont azon gondolkodtam , hogy mit kéne enni.-válaszoltam a kérdésére.
-Csinálsz nekünk rántottát?-néztek rám kiskutya szemekkel.
-Persze , de addig menjetek ki. Majd szólok ha kész van.-mondtam nekik a fejemet rázva.
Gyorsan kivettem a tojást a hűtőből és megcsináltam. A saját részemet már előre kiraktam , mivel nem akartam , hogy ne maradjon nekem semmi.
-Kész a kaja!-kiabáltam ki nekik.
-Ez megint nagyon finom lett!-dicsért meg Andy.
-Köszönöm!-válaszoltam neki mosolyogva.
-Ma van valami dolgotok?-kérdeztem.
-Szerintem nincs.-válaszolt Ryan.
-Dehogyis nincs! Ma stúdiózni megyünk!-mondta Andy Ryannek.
-Basszus tényleg! Tökre kiment a fejemből!-csapott a homlokára egyet Ryan.
-Mire kell mennetek?-szóltam közbe a beszélgetésükbe.
-1-re.-válaszolt Andy 2 falat között.
-Akkor sietnetek kéne , mert már dél is elmúlt.-mondtam nekik.
-Miii? Már annyi az idő??-kérdezte Ryan tele szájjal.
Mindenki gyorsan befejezte a reggelijét és a fiúk felmentek felöltözni.
-Te nem akarsz eljönni?-jött le Ryan az emeletről már majdnem készen.
-Menjek?-kérdeztem vissza.
-Jó lenne.-mosolygott rám.
-Akkor egy perc és megyek.-mosolyogtam vissza rá.
Gyorsan betettem a mosogatóba a koszos tányérokat és már siettem is fel öltözni. Kikaptam gyorsan egy mintás cicanadrágot meg egy bő kötött pulcsit egy bakancsot , felkötöttem a hajamat , feltettem egy alap sminket , felkaptam a táskámat és már siettem is le a lépcsőn.
-Indulhatunk?-kérdezte Ryan.
-Persze mehetünk.-mondtam.
Beültünk a kocsiba és a stúdióig meg sem álltunk.
-Sziasztok!-köszöntünk mindenkinek.
-Sziasztok!-köszöntek vissza.
-Hadd mutassam be neked a managgerünket John Blake-et.-fordult oda hozzám Ryan.
-Nem kell bemutatnod már ismerem. Szerinted honnan szereztem a koncertjegyet tegnapra?-kérdeztem tőle.
-Szia Jessie!-köszönt nekem.
-Helló John!-viszonoztam köszönését.
Ezek után este 7-ig stúdióztak a fiúk szinte megállás nélkül. Én közben végig ott voltam , twittereztem , hoztam nekik kaját/vizet/energia italt meg mindent ami kellett nekik. Szinte egyszerre értünk haza apáékkal.
-Sziasztok! Hol voltatok?-érdeklődött Annie.
-Egész nap stúdióztunk Jessie pedig elkísért minket.-válaszolta Andy.
-Ma el kell mondanunk nekik.-súgta a fülembe Ryan.
-El is fogjuk mondani.-mondtam neki.
Ezek után bementünk a házba és megkértem mindenkit , hogy menjen a nappaliba.
-Szóval  , azért hívtunk mindenkit ide a nappaliba , mert elszeretnénk Ryannel mondani egy fontos dolgot.-kezdtem be.
-Azt szeretnénk elmondani , hogy én és Jessie nagyjából 1 hete összejöttünk.-bökte ki Ryan.
-Hát ez nagyon jó! Nagyon örülök nektek!- jött oda hozzánk Annie és megölelt minket. Apa véleményétől féltem a legjobban , de szerencsére ő is jól fogadta.
-Ha a lányom boldog akkor én , de ha egyszer is megbántod ne akard tudni , hogy mit fogok veled csinálni! Vannak kapcsolataim!-kezdett bele a megszokott szövegébe , amit minden eddigi barátomnak elmondott.
-Ne aggódjon Mr. White!-válaszolt neki Ryan.
Ez után elmentünk vacsorázni , mindenki elment fürödni. Apa nem akartam megengedni , hogy Ryannel aludjak , de addig hisztiztem meg magyaráztam neki , amíg meg nem engedte.

Ennyi lett volna a 12.rész. Nem lett a legjobb meg a legizgalmasabb se de azért remélem kapok majd pár komit. :)) Nagyon köszönöm a komikat az előző részhez! :) Mint látjátok lett a blognak fejléce , amit az egyik kedves olvasom csinált amiért nagyon hálás vagyok neki! :)) Köszönöm az új feliratkozót. És , mint látjátok nemsokára elérjük a 10 feliratkozót ezért ha meg lesz dupla részt fogok írni! :)) Na nem is beszélek tovább remélem mindenkinek tetszett az új rész! :) Komizni és feliratkozni továbbra is lehet! :)
                              Malitcher

11.rész




-Igen , nagyon szívesen leszek a barátnőd!- majdnem elkezdtem ugrálni , de inkább visszafogtam magamat.
Miután szavaim elhangzottak ő  felkapott és megpörgetett a levegőben és egy csókban forrtunk össze.
Aztán megcsörrent a telefonja ő pedig bosszúsan felvette.
-Hallo?-emelte füléhez a telefont.
-Ezt mégis ki a franc találta ki?? Pont most??-lett egyre dühösebb.
-Jó akkor visszamegyünk!-rakta le a telefont.
-Mi az? Mi törtét?-kezdtem el érdeklődni.
-Vissza kell mennünk Angliába , mert beraktak egy plusz koncertet mára. És ezt a manager ma volt hajlandó elmondani.-mondta dühösen.
  Nagyon sajnálom , hogy el kell mennünk.-mondta most már szomorúan.
-Nem a ti hibátok! Menjetek csak vissza én elleszek itt apáékkal!-mondtam neki mosolyogva.
-Köszönöm  , hogy megérted.-mosolygott vissza és megölelt.
Ezzel visszamentünk a kocsihoz és haza indultunk.
-Sziasztok!-köszöntünk mindenkinek , mikor visszaértünk a házba.
-Sziasztok! Ryan el kéne kezdened pakolni másfél óra múlva indul a gép.-mondta Andy.
-Jó akkor felmegyek és összepakolok.-és felindult az emeletre.
-Ugye nem haragszol amiért elmegyünk?-lépett oda hozzám Andy.
-Dehogyis! Ezt nem ti akartátok!-mondtam neki.
-Te itt maradsz?-kérdezte.
-Igen itt maradok apáékkal.-válaszoltam.
 Beszéltél már velük?-ültem le a kanapéra.
-Igen , és ők is nemsokára itt lesznek.-mondta.
Mikor ezt kimondta akkor lépett be apa és Annie a házba.
-Mikor indultok?-kérdezte Annie.
-Kevesebb , mint másfél óra múlva.-válaszolt kérdésére Andy.
A beszélgetés több részét már nem hallottam mivel felfelé indultam Ryan szobájába.
-Kész vagy?-léptem be szobájába kopogás nélkül.
-Mindjárt már csak pár cucc és már kész is vagyok.-mondta.
  Ugye tudod , hogy nem akarlak itt hagyni? Főleg ezek után... És a többiek még nem is tudnak róla.-jött közelebb hozzám.
-Majd elmondjuk nekik , de most az a fontos , hogy érjétek el a gépet szóval gyere menjünk le.-mondtam neki.
-Most el akarsz küldeni?-mondta ezt tettetett sértődöttséggel.
-Persze , pasizni akarok!-mentem bele a játékába.
-De csak a normálisakat cserkészd be!-mondta és mindketten elröhögtük magunkat.
-Na gyere menjünk le.-mondtam neki és kezdtem el kihúzni a szobából.
Mire leértünk már mindenki lent volt a bőröndökkel együtt.
Úgy döntöttünk , hogy a repülőtérre nem kísérjük ki őket , hanem itt elbúcsúzunk mindenkitől. Mindegyiküknek adtam egy ölelést ( Ryannek adtam volna mást is de megbeszéltük , hogy majd csak azután mondjuk el nekik miután haza mentünk a nyaralásról). Elindultak és itt hagytak minket.
*1 héttel később*
Végre megyünk haza! Nem azt mondom , hogy rossz volt ez a hét csak hát már nem voltak itt és hiányoztak , főleg Ryan. Bár mindennap beszéltünk skypeon , de az akkor sem volt ugyan az.
-Na indulhatunk?-kérdezte apa.
-Persze. Végre indulunk haza!-mondtam.
A repülő út elég unalmasan telt , mivel egyedül kellett ülnöm. 1 óra múlva szerencsésen leszálltunk és elindultunk a csomagokért. Viszonylag hamar megtaláltam a bőröndömet és apáékkal kifelé indultunk.
2 nappal előbb jöttünk haza , mint kellett volna , ezért kigondoltam , hogy meglepem őket mivel ha már haza jöttek a manager több koncertet is berakott nekik a szünetükre. Nem szóltam Ryannek , hogy mikor jövünk haza úgy hogy ma meglepem őket a koncert után. Mire visszaértünk Annieékhez már fél 1 volt ezért elkezdtem készülődni. Felvettem egy piros csőnadrágot hozzá a Lawsonos pólómat és egy bakancsot. Feltettem egy alap sminket , előszedtem egy táskát beledobáltam pár fontos cuccot és már siettem is le a lépcsőn.
-Hova sietsz ennyire?-kérdezte apa.
-Meglepem a fiúkat a koncerten.-válaszoltam neki.
-De hát a koncert nem Manchesterben lesz?-kérdezte.
-De ,  éppen azért sietek ennyire.-válaszoltam neki.
-Tessék itt a kocsikulcs , vidd el.-dobta oda nekem a kulcsot.
-Komolyan?-kerekedtek el a szemeim.
-Persze. De menj , mert nem fogsz oda érni.-mosolygott rám.
-Imádlak! Nagyon nagyon köszönöm , de most már tényleg megyek.-adtam neki egy gyors ölelést , felkaptam a kabátomat és már ott sem voltam. 7-re oda is értem ,  már csak a koncert helyszínét kellett megtalálnom. Meg is lett és fél 8 után már ott is voltam. Leparkoltam és az aréna hátsó bejáratához siettem , mivel ott adja oda a managerük a jegyemet.
-Hello! Te vagy Jessie?-kérdezte.
-Hello! Igen én vagyok.-mondtam neki.
-Itt a jegyed és jó szórakozást!-mosolygott rám kedvesen.
-Nagyon szépen köszönöm még egyszer , hogy szerzett nekem jegyet a koncertre.-viszonoztam gesztusát.
Ezzel elváltak útjaink ,  én az aréna eleje felé indultam ő pedig visszament az arénába. Már nagyon sokan voltak az aréna előtt , én pedig ugyan úgy izgultam , mint az első koncert előtt. Beálltam a sorba és vártam hogy bejussak , közben pedig pár lány Lawson dalokat kezdett el énekelni így én is csatlakoztam hozzájuk. Gyorsan eltelt az a másfél óra és egy csomó mindenkivel megismerkedtem. Végre elkezdtek minket beengedni az arénába , viszonylag hátul voltam mivel nem akartam hogy meglássanak. A koncert nagyon jó volt csináltam egy csomó videót és képet. Mielőtt vége lett volna az utolsó számnak is egy biztonsági őr és bevitt a backstagebe. Mikor lejöttek a fiúk és Ryan háttal állt nekem hirtelen ráugrottam a hátára és borultunk egy hatalmasat. A többiek kb. negyed órán át fetrengtek a röhögéstől.
-Nem tudom , hogy ki vagy és mégis miért ugrottál rá a hátamra de légyszíves szállj le rólam.-mondta Ryan egy kicsit mogorván.
-Hát ha ennyire nem örülsz nekem akkor el is mehetek.-álltam fel és indultam el a kijárat felé.
-Jessie te vagy az? Hogy kerülsz ide? Neked még nem Franciaországban kéne lenned?-lepődött meg.
-De ott kéne lennem ,  de úgy döntöttünk , hogy haza jövünk , mert már nem volt semmi olyan amit megnézhettünk volna.-válaszoltam neki.
-Örülök , hogy itt vagy!-mosolygott rám és megölelt.
-Én is örülök neki.-nevettem el magam és megcsókolt.
-Ööööö... ti most együtt vagytok?? Mégis mióta? És mi miért nem tudtunk róla?-akadt ki kicsit Andy és látszott Joelen és Adamen is hogy eléggé meglepte őket a dolog.
-Igen , aznap jöttünk össze mikor elmentetek. Hát , mert úgy beszéltük meg , hogy akkor mondjuk el mindenkinek , mikor mindenki itthon lesz.-válaszoltam Andy kérdéseire.
-Így már értem.-válaszolt Andy helyett Joel.
-Ugye most már megölelhetek mindenkit? Régen láttalak titeket!-mondtam nekik.
-Persze , gyere.-tárta szét karjait Joel.
Mindenkit jól megölelgettem és váltottam is velük pár szót. Ezután bementünk az öltözőjükbe gyorsan átöltöztek és haza fel indultunk. Persze Ryan és én külön kocsival mentünk , mivel nem hagyhattam ott apa kocsiját.



Ennyi lett volna a 11.rész. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Örülnék pár kominak is :) Nagyon köszönöm a komit az előző részhez! :) Nem tudom mikor lesz következő rész lehet , hogy ma még írok egyet de lehet hogy csak jövő héten lesz új rész.
                  Malitcher

10.rész

*Reggel*

11 órakor keltem , levánszorogtam a konyhába. A fiúk már fent voltak , mivel mindnyájan a nappaliban ültek és videó játékoztak.

-Jó reggelt!-köszöntem nekik.

-Neked is!-mondták szinte egyszerre. Nem tudom hogy csinálják ezt. Betanulták vagy mi? Bementem a konyhába és keresni magamnak valami ehetőt. A választásom a nutellára és egy zacskó kekszre esett. Amihez egy bögre kávét ittam. Éppen mosogattam el a bögrémet és a tányérokat-amit gondolom a fiúk hagytak ott- mikor Ryan belépett a konyhába.

-Hogy aludtál?-kérdezte vidáman.

-Egész jól.-válaszoltam neki.

-Lenne kedved eljönni velem a városba?-kérdezte kicsit félénken.

-Persze nagyon szívesen.-mosolyogtam rá.
-Akkor mikor induljunk?-kérdezte.

-Szerintem gyorsan felöltözök és már indulhatunk is.-válaszoltam kérdésére.

-Akkor szerintem én is gyorsan felöltözök.-és már ki is ment.

Ezek után én is gyorsan felmentem a szobámba , kinyitottam a szekrényemet és fogalmam sem volt hogy mégis mit vegyek fel. Már vagy 10 perce ott álltam a szekrényem előtt mikor Joel lépettbe a szobámba.

-Segítsek?-mosolygott rám.
-Megköszönném.-mosolyogtam vissza.

Én félre álltam a szekrénytől és oda engedtem Joelt. Ő percek alatt kiválasztott egy kék kockás inget és egy fehér rövidnadrágot hozzá pedig a fehér converse cipőmet.

-Nagyon köszönöm , hogy segítettél! Ha te nem lettél volna itt talán még most is itt állnék és bámulnám a ruhákat a szekrényben.-köszöntem meg neki.

-Semmiség. De most öltözz mert sosem leszel kész!-indult ki a szobámból.

Miután kiment , gyorsan felöltöztem , felkötöttem a hajam , feltettem egy halvány sminket , bepakoltam a fehér converse táskámba a fontosabb dolgaimat és elindultam lefelé. Ryan már lent várt a nappaliban-remélem nem várt túl sokáig.

-Indulhatunk?-nézett rám mikor leértem a lépcsőn.

-Persze , mehetünk.-válaszoltam kérdésére.

-Akkor majd valamikor délután jövünk.-szólt még oda a többieknek mielőtt kiléptünk a házból.

-Ugye nem vártál rám sokat?-kérdeztem tőle.
-Nem én is majdnem akkor végeztem mint te.-válaszolt.

-Biztos?-kérdeztem vissza.

-Igen , biztos! Nem szoktam hazudni.-ismételte el még egyszer.
-Akkor jó.-mondtam.

Közben beültünk a kocsiba és elindultunk a város felé. Az út csendben telt. Látszott rajta , hogy ideges , én is az voltam nagyon is. Fél óra sem telt bele és már ott is voltunk. 

-Hova szeretnél menni?-nézett rám.

-Szerintem nézzünk be pár üzletbe utána pedig elmehetnénk a parkba.-vázoltam fel neki a tervemet.

-Jó ötlet! Akkor szerintem induljunk.-mondta.

Egész délelőtt nagyon jól elvoltunk sokat nevettünk , bementünk szinte minden üzletbe és sokat nevettünk. Délben bementünk egy étterembe ott ettünk egy jót utána pedig a parkba indultunk.

Ott is nagyon jól voltunk mikor hirtelen eleredt az eső. De minket nem nagyon zavart jól elszórakoztunk. Mikor éppen összevissza futkoztunk ( ezt csinálják az érett 23 éves emberek)hirtelen magához húzott és megcsókolt. Igen MEGCSÓKOLT!!! Abban a másodpercben azt sem tudtam hogy fiú vagyok e vagy lány de szinte azonnal visszacsókoltam. Csókunk nem tartott sokáig de annál jobb volt. Minden megvolt pillangók a gyomorban , láb felemelkedés stb... Életem egyik legjobb pillanatai között lesz örökre. Aztán vége szakadt a csóknak és rám nézett.
-Ugye nem haragszol?-kérdezte lehajtott fejjel.

-Dehogy is!-túrtam bele hajamba.
-Örülök neki.-húzta mosolyra a száját.

 azt szeretném kérdezni hogy lennél e a barátnőm?-nézett rám reménykedve hogy igen lesz a válaszom.

Én alig tudtam megszólalni a meglepetéstől és csak annyit mondtam hogy...

Ennyi lett volna a 10.rész. Remélem ez kicsit hosszabb lett mint az ezelőttiek.Nagyon köszönöm a komikat az 9.részhez! :) Most kicsit szemét voltam mivel pont a legjobb résznél hagytam abba és lehet hogy csak jövő héten tudok részt írni. :/ De igyekszem. :)) Komizni és feliratkozni továbbra is lehet! :) 

           Malitcher

9.rész



Mikor haza értünk a partról már apáék is otthon voltak.
-Sziasztok!Hát ti hol voltatok egész nap?-kérdeztem apától.
-Csak elmentünk várost nézni. És ti hol voltatok?
-Mi lementünk egyet a partra.-feleltem.
-Jó volt a víz?-érdeklődött apa.
-Én nem tudom. Ryannel elaludtunk a parton és a többiek ott hagytak minket.-kezdtem el megint duzzogni.
-Akkor tőletek kérdezem meg , milyen volt a víz?-fordult Andyék felé.
-Nagyon jó volt!-válaszolt Andy lelkesen.
Itt én kimentem a teraszra ezért a beszélgetés többi részét már nem hallottam. A táskámból kivettem a cigimet és rágyújtottam. már majdnem végeztem mikor nyitódott az ajtó és kilépett rajta Ryan. 
-Öhm... Jessie beszélhetnénk?-kérdezte kicsit idegesen.
-Persze. Most mondod vagy miután elszívtam a cigimet?-válaszoltam mosolyogva.
-Szerintem megvárom míg elszívod.-mosolygott vissza rám.
Ezek után gyorsan elszívtam a cigimet és végre bele kezdett a mondandójába.
-Szóval arról szeretnék veled beszélni hogy igazából csak nem rég ismertelek meg de mégis nagyon megkedveltelek talán jobban is , mint kéne...-hajtotta le fejét. ( Így olyan aranyos volt!! *----* )
-Öhm.. ez az érzés kölcsönös.-most már én is zavarban voltam. ( Szerintem az arcom színe megegyezett egy rákéval.)
-Tényleg?-képedt el.
-Most ez annyira meglepő?-kérdeztem nevetve.
-Azt hittem neked Andy tetszik.-felelte még mindig elég meglepődötten.
-Nem , Andy egyáltalán nem tetszik. Ő olyan nekem mintha a bátyám lenne.-válaszoltam neki.
-Ennek örülök.-mosolygott rám.
-Akkor lenne kedved eljönni velem valahová,-kérdezte.
-Persze nagyon szívesen!-mosolyogtam rá , közben pedig majdnem kiugrott a szívem.
-Nem kéne bemennünk? Kezd elég hideg lenni.-mondta.
-De menjünk. Most már én is kezdek fázni.-dörzsöltem meg a kezeimet.
Mikor kinyitotta Ryan az ajtót minden szem ránk szegeződött. Elég kínos volt , én amilyen gyorsan csak tudtam a lépcső felé indultam és Ryan is követte a példámat.
-Hát ez elég gáz volt.-nevetett fel kínosan.
-Hát eléggé.-nevettem el én is magamat.
Ezután beslisszantam a szobámba. Elmentem fürödni és letelepedtem a laptopommal az ágyamra. Már vagy fél órája twitterezhettem mikor kopogást hallottam.
-Gyere!-mondtam kicsit hangosabban. Andy volt az.
-Bejöhetek?-dugta be a fejét.
-Persze gyere csak be.-raktam félre a laptopomat.
-Beszélhetnénk?-vált kicsit komollyá a hangja.
-Igen. De miről szeretnél beszélni?-nem értettem hogy mégis miről akarhat velem beszélni.
-Rólad és Ryanről. Mi van köztetek?-kezdett el érdeklődni.
-Hát semmi.-hajtottam le a fejemet , mert éreztem hogy kezdek vörösödni.
-De most komolyan!
-Na jó! Hát elhívott randizni de ennél több nem történt.-válaszoltam
-Ajánlom is!-kezdett el fenyegetőzni.
-Na mi van elő jött a féltő bátyj éned?-nevettem el magam.
-Igen, miért baj?
-Dehogy is! Örülök hogy végre van egy olyan ember aki meg akar védeni apán kívül.-mosolyogtam rá.
-Ezzel nem vagyok egyedül , Ryan , Joel és Adam is ugyan így érez.-mondta
-Most meg kell hogy öleljelek! Utána pedig a többieket is!-tártam szét karjaimat az öleléshez. Megöleltem utána pedig átmentem Adamhez és Joelhez is. Utoljára hagytam Ryant , kopogtam a szobája ajtaján.
-Gyere!-hallottam meg mély hangját.
-óóóó te vagy az?-lepődött meg.
-Baj hogy én vagyok az? Mert akkor el is mehetek.-mondtam.
-Jaj nem úgy értettem , örülök hogy itt vagy.-mosolygott rám ma már sokadszorra.
-Akkor jó. Amúgy csak azért jöttem mert Andyvel beszélgettem és most kedvem van mindenkit megölelni.-mondtam neki mosolyogva.
-Akkor gyere!-mondta közben pedig széttárta karjait.
Az ölelés elég sokáig tartott de nagyon jól esett. ( Csak most vettem észre , hogy milyen izmos karjai vannak. ) Ezek után elköszöntünk egymástól és visszaindultam a szobámba. Oda felé még bementem apáékhoz jó éjszakát kívánni és visszatértem ideiglenes "birodalmamba". Ott lekapcsoltam a laptopomat és a villanyt , lehunytam szemeimet és az álmok világába vándoroltam.


Itt a 9.rész. :) Nem lett a leghosszabb és a legjobb de tegnap este fél 10-kor írtam. De nem is keresek kifogásokat. Remélem mindenkinek tetszett. És nem utolsó sorban nagyon köszönöm a több , mint 1000 oldalmegjelenítést és a komikat nagyon jól estek. :))
Komizni és feliratkozni továbbra is lehet! :))
            Malitcher

8.rész

Andy elég furcsán nézett ránk miközben elindultunk a lépcső felé és elmentünk mellette.
-Jessie neked miért olyan vörös a fejed?-kérdezte Andy .
-Mi?? Nekem? Nem is vörös  a fejem!-kezdetem el azonnal tiltakozni és lesiettem a lépcsőn.
-Indulhatunk?-kérdeztem
-Persze. Csak rád vártunk.-felelte Adam.
Megvártuk Andyéket és elindultunk a part felé. Ryan és Andy egész oda fele úton sugdolóztak , nekem ez nagyon fura volt de nem tettem ezt szóvá hanem inkább Joellel és Adammel beszélgettem egész úton. Most jöttem csak rá hogy milyen jó humoruk is van mivel eddig nem nagyon beszélgettem velük. Megtudtam róluk egy csomó mindent például hogy Joelnek van barátnője meg hogy Adam imádja a kutyákat és otthon van is neki három.
-Majd mindenképpen meg kell őket mutatnod nekem! Biztos nagyon aranyosak!-mondtam mosolyogva.
-Mindenképp!-mosolygott rám.
Mikor oda értünk a partra emberek tömkelegét láttuk. Nem gondoltam volna hogy még így novemberben is ilyen sokan lesznek. Olyan fél órát biztos mászkáltunk mire találtunk egy viszonylag nyugisabb helyet. Én fogtam magam leterítettem a törölközőmet levettem a nadrágomat és a felsőmet. Közben láttam hogy a fiúk engem néztek és hát elég zavaró volt. Nem szeretem ha néznek főleg mivel saját bevallásom szerint elég kövér vagyok de ez valahogy most nem érdekelt csak napozni akartam és pihenni , üvöltő zenével a fülemben. De már eléggé kezdett zavarni hogy engem lestek és ezt szóvá is tettem:
-Muszáj ennyire feltűnően lesnetek??-kérdeztem kicsit idegesen.
-Bocsi öhm... nem akartuk.-kezdett el mentegetőzni Ryan.
-Jó mindegy.-forgattam meg a szemeimet és beraktam a fülembe a fülhallgatómat és kifeküdtem napozni.
Mikor nagyjából már 1 órája napoztam , kivettem a fülemből a fülhallgatót és felültem de csak Ryant láttam mellettem feküdni. Kicsit megbökdöstem hogy felkeljen.  fel is kelt elég kómás állapotban volt ezek szerint elég mélyen aludt.
-Mit akarsz?-kérdezte kómás fejjel miközben felült.
-Csak azt akartam kérdezni hogy te tudod hol vannak a többiek mert én nem látom őket sehol.-válaszoltam neki.
-Fogalmam sincs hol vannak. te nem vagy szomjas? Mert én eléggé meg szomjaztam.-kérdezte
-Ahogy mondod én is eléggé szomjas vagyok.Menjünk vegyünk valamit.-feleltem mosolyogva közben felálltam és magamra kaptam a rövidnadrágomat.
-Mehetünk?-kérdezte Ryan.
-Persze.-feleltem.
Elindultunk egy kis bódé felé szerencsére nem voltak sokan. Láttam pár lányon , hogy felismerték Ryant de nem mertek oda menni hozzá nem szóltam neki gondolom ő is észre vette őket. Oda értünk a pulthoz a pultos pedig megkérdezte , hogy mit kérünk:
-Én egy Red Bullt kérek.-mondtam.
-Én is.-értett velem egyet Ryan.
-Tessék itt vannak. 30 font lesz.-mondta a betanult szövegét a pultos.
-Itt van.-adta oda az én italom árát is Ryan.
-Nem kellett volna kifizetned! De azért köszi!-mondtam neki.
-Nagyon szívesen!-mondta 1000 wattos mosollyal az arcán.
Mire visszaértünk már a többiek is előkerültek.
-Hol voltatok?-érdeklődtem.
-Bementünk egyet a tengerbe tök jó a víz!-felelte Andy.
-Miért nem szóltatok?? Én is be akartam menni!!-mondtuk szinte egyszerre Ryannel. És mikor meghallottuk hogy ugyan azt mondtuk elnevettük magunkat.
-Így jártatok , neked Jessie nem kellett volna besértődnöd , neked meg nem kellett volna elaludnod!-mondta Adam.
Erre tőlem és Ryantől csak egy szemforgatás volt a válasz.
Ezek után vissza indultunk a házba. Én és Ryan kicsit bosszúsan mivel nem tudtunk bemenni a vízbe.


Ennyi lett volna a 8.rész. Köszönöm a komikat és az új feliratkozót. Új fejezet csak szombaton lesz , mert sajnos vége lesz a szünetnek és csak akkor tudok írni.
                        Malitcher

7.rész


Aznap már nem sok mindent csináltunk. Csak elrendeztük a szobákat utána pedig elmentünk aludni. 
Másnap fél 1 körül keltem fel de ezzel nem voltam egyedül , mivel Andy is akkor vánszorgott ki kómás fejjel a szobájából.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?-kérdeztem tőle vidáman és kipihenten (ami mostanában nem nagyon volt rám jellemző).
-Neked is. Elég szarul , alig aludtam egész éjjel valamit csak forgolódtam. Csak reggel 6 óra felé tudtam elaludni.-felelt a kérdésemre.
-Én is pontosan így voltam , mikor nálatok aludtunk.-mondtam kis mosollyal az arcomon.
Ezek után nevettünk egyet és leindultunk a földszintre. Már mindenki fent volt csak mi aludtunk ilyen sokáig. Ryan , Adam és Joel a nappaliban videó játékoztak. Annie-t és apát nem láttam sehol ezért rákérdeztem , hogy hol lehetnek.
-Jó reggelt mindenkinek! Nem tudjátok hol van Annie és apa?-kérdeztem.
-Nektek is! Őszintén fogalmunk sincs az az egy biztos hogy nincsenek itthon mivel amikor elmentem a szobájuk mellett nyitva volt az ajtó és nem voltak ott.-felelte Ryan.
-Jó , mindegy majd előkerülnek.-feleltem.
-Csinál valaki kaját? Mert még nem is reggeliztünk.-kezdett el nyafogni Joel.
-Miért ti még nem ettetek? Majd én csinálok. De mit? Döntsétek el addig én megnézem hogy van e egyáltalán valami ehető mert ha nincs valakinek el kell mennie a boltba.-hagytam őket ott.
A konyhában szerencsére egy csomó minden volt szóval nem kellett senkinek sem elmennie a boltba.
-Na mit akartok enni?-kiabáltam ki nekik a nappaliba.
-Nekünk mindegy csak legyen valami kaja!-ordította vissza Adam.
Úgy gondoltam hogy tojásrántottát fogok csinál baconnel , azt elég gyorsan el lehet készíteni.Elővettem hozzá a tojásokat , az olajt és a bacont. Mikor vertem fel a tojást éppen akkor lépett be Ryan a konyhába.
-Kell valamit segíteni?-kérdezte kedvesen.
-Köszönöm most már nem kell mindjárt kész van. De ha akarsz megteríthetsz.-mosolyogtam rá.
-Jó akkor megterítek. ÖÖÖ...hol vannak a tányérok?-kérdezte a fejét vakargatva (olyan édes volt így... jézusom miket beszélek?? Jessie fejezd ezt be most azonnal!!)
-Balra a második szekrényben vannak , a villák pedig az az alatti fiókban.-válaszoltam neki készségesen.
-Köszi!-mosolygott rám aranyosan.(most már tényleg be kéne ezt fejeznem...)
-Kész a kaja!-üvöltöttem ki a nappaliba.
1 másodperc sem telt bele már az összes fiú az étkező asztalnál ült és csak arra vártak hogy megkapják az élelmüket. Mivel gondoltam hogy az összes elfog fogyni mire én asztalhoz kerülök leleményesen félretettem magamnak egy kis adagot és csak utána vittem ki nekik. Bejött a tippem és nem volt már semmi a serpenyőben mikor én visszatértem a saját kis adagommal.
-Leleményes.-jegyezte meg nevetve Joel.
-Ez valami felséges lett!-mondta teli szájjal Adam.
-Azért annyira nem jó. Ezt bárki meg tudja csinálni pont ilyenre.-válaszoltam kicsit zavartan.
-Tényleg nagyon jó lett!-válaszolt bólogatva Ryan.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
Megettük a reggelit , elmosogattam ezek után pedig azt beszéltük meg hogy lemegyünk egyet a tengerhez.Mikor végeztem felmentem a szobámba. Fogat mostam , felöltöztem-ami egy fekete rövidnadrágból , egy peace-es felsőből és egy sarúból állt , alá pedig felvettem a fekete fürdőruhámat-és össze kötöttem a hajamat egy kontyba. Elővettem egy táskát abba beletettem a naptejemet és még pár fontosabb dolgot , felvettem a napszemüvegemet és kifelé indultam a szobámból. Éppen léptem ki mikor valakibe bele ütköztem. Hát persze hogy Ryan volt az a valaki.
-Bocsi nem akartam csak a fiúk már indulni akarnak és feljöttem megnézni hogy készen vagy e már.-kezdett el magyarázkodni miközben arca még mindig csak milliméterekre volt az enyémtől.
-Semmi baj , mint látod készen vagyok.-mosolyogtam rá.
Ezek után nem tudom még meddig állhattunk ott de csak arra eszméltem fel , hogy Andy majdnem úgy esett fel a lépcsőn.
Mikor ezt megláttuk azonnal szét ugrottunk.
-Látom készen vagy.Most már indulhatunk?-kérdezte kicsit sürgetően.
-Persze mehetünk.-válaszoltam neki kicsit vörös fejjel.

Na ennyi lett volna a 7.rész. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. :) Nagyon köszönöm a komikat az előző fejezethez nagyon jól estek! :)) Továbbra is lehet komizni és feliratkozni :)
           Malitcher

6.rész



*Másnap*

Tegnap este minden nyári ruhámat , amit csak találtam beledobáltam a bőröndömbe kivéve a fürdőruhámat mivel azt sehol sem találtam. Ezen hisztiztem egy sort mikor apa ezt megelégelte  elvitt egy butikba és vett nekem 5 darab fürdőruhát. Ezek után lenyugodtam elmentem fürödni és lefeküdtem aludni. Reggel hajnali 5-kor csörgött az óra mivel korán indult a gépünk. Lassan kivánszorogtam a fürdőbe megmostam az arcomat felöltöztem -ami egy fekete csőnadrágból , egy fehér RAMONES-es pólóból és egy  fehér converse cipőből állt- kifésültem a hajamat , a fontosabb cuccaimat bele raktam a kedvenc táskámba , megfogtam a bőröndömet és lementem a földszintre. Apa már rég fent volt és éppen reggelit csinált.
-Jó reggelt!-köszöntöttem.
-Neked is!-viszonozta a köszönésemet.
-Mi jót csinálsz reggelire?-érdeklődtem.
-Csak egy kis rántottát pirítóssal. Nem nagy dolog.-felelte.
-Viszont annál finomabb.-mondtam mosolyogva.
Ez után meg reggeliztünk és elindultunk a reptérre. Az út csendben telt csak a rádióban lévő zenét lehetett hallani. Közben én bámultam ki az ablakon és a mellettünk elsuhanó Londont néztem. Kicsit el is bambulhattam mivel arra eszméltem fel hogy apa azt mondja hogy megérkeztünk. Lassan kikászálódtam a kocsiból , kivettem a csomagtartóból a bőröndömet és apával a repülőtér fele. Bent alig lehetett pár embert látni. Hogy is gondolhattam azt hogy sokan lennének mikor még csak fél 7 van? Apával a pulthoz indultunk hogy elkérjük a jegyeket , mivel Anniéket még nem láttuk sehol. Kifizettük a jegyeket és elindultunk a 7-es folyosó felé apa közben beszélt Anniékkel hogy hol vannak már de kiderült hogy  itt vannak és már elindultak a 7-es folyosó felé.5 perc sem telt bele és már ide is értek. Nagy meglepetésemre nem csak Annie és Andy jött hanem Ryan,Joel és Adam is. Úgy látszik erről az egészről csak én nem tudtam de ezt nem tettem szóvá.
-Sziasztok! Azt hittem már ide sem fogtok érni!-kezdte apa a beszélgetést.
-Ide értünk volna előbb is ha egyeseknek nem reggel jut eszébe hogy neki nincsen fürdőnadrágja.-mondta cinikusan Andy.
-Bocs hogy élek!-mondta szem forgatva Ryan.
-Nálunk is pont ez volt csak Jessie még este kezdett el hisztizni ez miatt.-felelte apa nevetve.
-Mondhatom nagyon vicces.-sértődtem meg.
-Na most hogy ezeket a fontos dolgokat megbeszéltük. Fel mehetnénk már a gépre?-tett rendet Annie.
A történtek után mindenki elindult a gép felé. Apa és Annie osztották fel hogy ki ki mellé fog ülni. (mint az óvodában -.-)
-A két fürdőruha nélküli ül a 95-ös és a 96-os székre.-kezdett bele apa.
-Nagyon humoros vagy mondhatom.-vettem el tőle a jegyemet és bevágódtam Ryan mellé.
A további ülés rend a következő volt:apa Annie mellett ült , Adam Andy és Joel pedig egy hármas ülésnél foglaltak helyet.Ahogy leültünk egyre többen szálltak fel a gépre. Szerencsére mellém nem ült senki mivel Ryannel mi is egy hármas ülésnél ültünk. Az egész út viszonylag csendben telt csak néha beszélgettünk egymással. 1 óra repülő út után végre odaértünk. Azt tudni kell rólam hogy imádom Franciaországot , mikor oda értünk kb. úgy viselkedtem  , , mint egy kisgyerek pedig nem először jártam már ott. Tátott szájjal néztem körbe és szinte vágtatva siettem ki a repülőtérről. Szerintem mindenki Hülyének nézett de akkor ott abban a pillanatban nem érdekelt. Mikor utolértek beültünk 2 taxiba és elindultunk a bérelt lakás felé.
Mikor megláttam a házat tátva maradt a szám. Gyönyörű volt az egész. 
Ahogy beértünk a házba meg jobban leesett az állam az a ház hatalmas volt! 2 szintes volt : a földszinten volt egy hatalmas nappali amit egy pult választott el a konyhától.A földszinten volt még egy zeneszoba amibe egy csodaszép fekete zongora , egy csomó gitár és egy dob volt.
A felső szinten volt 6 szoba , mindenkinek külön-külön kivéve apának és Annienek nekik közös szobájuk volt. Ezeken kívül volt még 2 fürdő egyik a földszinten a másik pedig a felső szinten.




Ennyi lett volna a 6.rész. Remélem nem lett olyan rossz. Elég sokat szenvedtem vele. Köszönöm az új feliratkozót és a komikat az ezelőtti részhez. :) feliratkozni ls komizni továbbra is lehet! :) 
         Malitcher