16.rész



Délelőtt dolgoztam délután pedig elmentem Anniehez. Most már nem állított meg a nővér csak rám nézett én pedig folytattam utamat a lift felé. Mikor felértem csak pár nővér mászkált a folyosón a gyógyszeres tálcájával. Oda értem a 144-es szobához és benyitottam.
-Szia! Ugye nem zavarlak?-üdvözöltem.
-Dehogy zavarsz! Legalább nem unatkozom itt egyedül.-válaszolta.
-Hogy vagy? Mit mondott az orvos?-kérdeztem.
-Most már jobban. Azt , hogy még egy ideig bent tartanak megfigyelésen és ha már jók lesznek a leleteim haza mehetek. Ryannel mi a helyzet? Tényleg szakítottatok?-érdeklődött.
-Megcsalt... Hivatalosan nem mondtuk ki a szakítást. Arra megkérhetlek , hogy apának ezt ne mond el?  Nem szeretném ha megtudná.-kértem meg.
-De mi történt?-kérdezte. ( Ezek szerint Andy nem mondott neki semmit. )
-Azt pontosan én sem tudom csak az újságban láttam egy másik csajjal csókolózni és azóta nem is beszéltem  vele.
-Találkoztatok már azóta?
-Igen , egyszer amikor itt vártunk , hogy kihozzanak téged a vizsgálóból. De az is elég kínos volt.-mondtam.
Itt beszélgetésünknek vége is szakadt , mivel Andyék léptek be az ajtón. És Ő is ott volt. De hát mit is gondoltam , hogy majd pont most nem jön be Anniehez??
-Sziasztok!-köszöntek.
-Hello!
Ez után oda jött hozzám Ryan.
-megbeszélhetnénk ezt az egészet?-kérdezte.
-Rendben menjünk.-egyeztem végül bele.
Kimentünk a kórteremből és leindultunk a kórház parkjába.
-Na kezdheted.-próbáltam közömbös lenni de nem nagyon ment.
-Tudom , hogy láttad az újság cikket...-itt félbe szakítottam.
-Na ne mond!!-forgattam meg a szemeimet.
-Meghallgatnál anélkül , hogy félbe szakítanál??-kezdett már ő is dühös lenni.
-Jó , bocsánat! Mond.-adtam neki igazat.
-Na szóval tudom , hogy láttad a cikket de csak annyit tudsz amennyit az újságok leírtak.-kezdett bele.
  Annyi volt az egész , hogy részeg voltam az egyik haveromnak a csaja pedig rám mászott. A mai napig azt     sem tudom , hogy mi a neve.
-Egyre jobb!!  Már úgy smárolsz csajokkal , hogy a nevüket sem tudod!-mondtam neki felháborodva.
-Nem úgy értettem! Csak ezzel akartam érzékeltetni , hogy ő engem egyáltalán nem érdekel. Engem csak te érdekelsz! És hiányzol...nem akarlak elveszíteni de azt hiszem már sikerült is...-hajtotta le fejét.
-Nem veszítettél el csak így már nehéz megbíznom benned! Tudod mennyit sírtam??? És gyógyszereztem is magamat!-sírtam el magamat.
-Hogy mit csináltál??-akadt ki.
  Miért csináltad ezt??
-Miattad csak miattad!!! Mert úgy éreztem , hogy az egész az én hibám!-túrtam bele idegesen a hajamba.
-Nagyon sajnálom ezt az egészet. Már nem tudok mit mondani. Bárcsak ne rángattak volna el abba a hülye    buliba.
-Ezt már nem lehet meg nem történté tenni. El kell viselned a következményeket.-mondtam.
-Tudom és megértelek , hogy haragszol rám. De nem tudnál még egy esélyt adni?
-Haragszom is rád. De minden ember megérdemel egy második esélyt.
-Komolyan??
-Igen de azt már most megmondom , hogy nehezen felejtek.
-Köszönöm , hogy adsz még egy esélyt.-hálálkodott.
-De mindent tiszta lappal kezdünk! Mintha most találkoznánk először.-mondtam el neki a 'szabályokat'.
-OK értettem főnökasszony!-szalutált egyet.
-De hülye vagy!-nevettem el magamat.
  Na menjünk be.-kezdtem el befelé húzni.

Ez lett volna a 16.rész. Remélem nem lett olyan rossz és most kapok kicsivel több komit , mint az ezelőtti részre. Következő rész jó esetben csütörtökön lesz , mivel ezen a héten beteg voltam és elég sokat kell majd pótolnom. Komizni és feliratkozni továbbra is lehet! :))
                  Malitcher