14.rész



Korán keltem , mivel ma visszamegyek dolgozni. De csak azért , mert abban reménykedem , hogy így eltudom felejteni ezt az egészet.Magyarul a munkába menekülök a problémák elől. Belül még mindig nagyon fáj az , amit Ryan tett de tovább kell lépnem. Ezekkel a gondolatokkal léptem ki a lakásból és indultam a kocsim felé. Már majdnem oda értem , mikor megszólalt a telefonom.
-Halo!-vettem fel a telefonomat  miközben befordultam a parkolóba.
-Szia! Joel vagyok.-szólt bele a telefonba.
-Szia! De régen beszéltünk már!-örültem meg neki.
-Végre felvetted a telefont! Amúgy most hol vagy? Mikor tudnánk találkozni?-tette fel kérdéseit.
-Most megyek dolgozni. De 3 után végzek. Neked az jó?-mutattam fel a portásnak a belépőkártyámat.
-Hogy-hogy visszamentél?Persze nekem jó. De hol?
-Tudod...munkába fojtom bánatom.-nevettem fel keserűen.
  Ha átmegyek hozzád az úgy jó lesz?
-Ne szomorkodj! Minden rendbe fog jönni.-szeretem , hogy Joel mindig ilyen optimista tud lenni.
  Persze , akkor majd délután de most nem zavarlak , dolgozz csak nyugodtan.-mondta és ezzel beszélgetésünknek vége is szakadt.
Egész nap meg sem álltam annyi munkám volt. Nem tett jót ez a 2 hét kihagyás de most végre nem csak otthon ültem és azon gondolkoztam , hogy mit rontottam el hanem éltem az életemet. Remélem holnap is ilyen sok dolgom lesz.
3 óra vége a mai munkaidőnek. Összepakoltam az asztalomon és beszálltam a liftbe. Mikor leértem kifelé köszöntem az öreg portásnak és elindultam a kocsim felé.Kinyitottam az ajtaját és amilyen gyorsan csak tudtam bevágódtam a kormány mögé , táskámat pedig az anyósülésre dobtam. Beindítottam és elindultam Joelhez. Viszonylag hamar oda értem. Éppen , hogy csak megnyomtam a csengőt már nyitódott is az ajtó.
-Szia! Jézusom , de régen láttalak már!-ölelt meg.
-Szia! Te is hiányoztál , de most már engedj el mert megfojtasz!-nevettem el magamat.
-Bocsi!-nevette el magát ő is.
 Ne álljunk már itt a küszöbön. Gyere be!-nyitotta nagyobbra az ajtót.
Az a lakás valami csodálatos volt! Tátott szájjal néztem körbe. Egyszerre otthonos és modern Ez a tökéletes középút a kettő között.
-Látom tetszik!-nevetett fel. Gondolom elég röhejesen nézhettem ki.
-Ez a lakás valami fenomenális!-még mindig nem tértem magamhoz ámulatomból.
-Na , de ha most már kibámultad magadat , akkor beljebb mehetnél a nappaliba.-"lökdösött" beljebb.
A nappaliban egy hatalmas LCD TV volt nagy hifivel , bőrkanapéval és még volt ott egy kandalló is.
-Ha akarod majd körbevezetlek.-mondta.
-Megköszönném.-mosolyodtam el.
Komolyan olyan voltam , mint egy gyerek , aki most szabadult be az új játszótérre.
-És hogy vagy?-nézett rám.
-Valamivel jobban. Sokat segített a tegnapi beszélgetés Andyvel.-válaszoltam.
-Ennek örülök.Sok volt a munka?-terelte másfelé a témát.
-Hát eléggé. Egész nap meg sem álltam de legalább kicsit elvonta a figyelmemet Ryanről.
-Nem is értem , hogy tehette ezt! Nem ilyennek ismertem meg! Ő már nem az az ember , akit én ismertem! Ő soha nem tett volna ilyet!-látszott Joelen , hogy ő is nagyot csalódott benne.
-Én nem tudom milyen volt régen , de most már nem is érdekel. -próbáltam beadni , hogy már nem érdekel és , hogy én már túl vagyok rajta pedig ez egyáltalán nem igaz. Még mindig szeretem.
-Nekem ne akard beadni , hogy már nem érdekel jobban ismerlek én annál , hogy ezt elhiggyem.-mondta.
-Miért , azt akarod hallani , hogy még mindig kibaszottul szeretem és , hogy úgy érzem , hogy ezen az egészen soha a büdös életbe nem leszek túl?-kezdtem el sírni.
-Ne haragudj , nem ezt akartam ezzel elérni!-bánta meg az ez előtti szavait.
-Nem te vagy a hibás! Én nem tudom ezen az egészen túltenni magamat!-túrtam bele idegesen a hajamba.
-Dehogyisnem! Ha nem kezdem el a hülyeségeimet akkor most nem sírnál!
-Szerintem inkább hanyagoljuk ezt a témát. Nem szeretnék erről beszélni.-zártam le beszélgetésünknek ezt a részét.
Már vagy 1 órája beszélgethettünk , mikor megszólalt a csengő. Megijedtem , mert hirtelen azt hittem , hogy Ryan az de , amikor meghallottam a női hangot egyszerre leesett , hogy ő nem lehet más csak Joel barátnője. Kézen fogva  jöttek be a nappaliba és látszott rajtuk , hogy ők tényleg szeretik egymást. Hirtelen nagyon féltékeny lettem rájuk. Hogy ők megtalálták azt az embert , aki tiszta szívből szereti őket. Engem meg folyton átbasznak és mindig én iszom meg a levét.
-Szia! Joanna vagyok , Joel barátnője.-mosolygott rám kedvesen.
-Szia! Én pedig Jessie , Andy mostohatesója és a fiúk egyik barátja.-viszonoztam gesztusát.
Örülök , hogy megismertelek. Már sokat hallottam rólad.-mondta.
-Remélem csak jókat.-nevettem el magam.
Még ott maradtam náluk 1 órát utána pedig haza indultam. Mikor haza értem megszólalt a telefonom: Adam keresett.
-Szia Jessie , beszélhetnénk valamikor?-szólt bele a telefonba.
-Persz. Holnap munka után?-kérdeztem.
-Mikor végzel?
-3-kor. Hol találkozzunk?-kérdeztem.
-Akkor 3 után nálam jó lesz?
-Persze tökéletes.válaszoltam.
-Akkor holnap. Szia!-tette le a telefont.
Ezek után nem sok mindent csináltam. Lefürödtem , csináltam magamnak egy tál müzlit , befeküdtem az ágyamba és elkezdtem TV-zni. Mikor meguntam lekapcsoltam és elaludtam.


Itt a 14.rész. Kicsit előbb hoztam a szokásosnál , mert valaki nagyon elakarta olvasni. :D Köszönöm az előző részhez a komit! Ehhez is lehet komizni és feliratkozni! :)
     Malitcher

13.rész
*1 hónap múlva*
Már 1 hónapja együtt vagyok Ryannel. Nagyon jól megvagyunk bár mostanában nem tudtunk sokat találkozni , mivel ők folytatták a turnét én pedig visszatértem dolgozni.
*Reggel*
Korán keltem , mivel aznap is dolgozni kellett mennem. Megmostam arcomat , felöltöztem , felkötöttem a hajamat , vállamra raktam a táskámat és lefelé indultam. Kimentem az újságért és amit a címlapon láttam... Nem hittem a szemeimnek... Ilyen becsapottnak csak akkor éreztem magamat , mikor Matt megcsalt. Nem hiszem el , hogy Ryan képes volt ezt tenni velem! Az újság címlapján Ryan egy szőke hajú lánnyal volt és éppen csókolóztak. Mikor felnéztem az újságból lassan kezdtek folyni szememből a sós könnyek. Befutottam a házba , neki dőltem az ajtónak és ott sírtam tovább. Ez tartott úgy 1 órán keresztül , mikor erőt vettem magamon és írtam apának , hogy ma nem megyek be dolgozni mert nem érzem jól magamat.  Kimentem cigizni utána pedig lefeküdtem és álomba sírtam magamat. A telefon csörgésére ébredtem fel:
-Halo!-szóltam bele a telefonba.
-Ryan vagyok és....-itt rácsaptam a telefont. Rohadtul nem érdekel a magyarázkodása inkább enyelegjen tovább a szőke libájával. Megint csörgött a telefonom de ez már nem Ryan volt hanem Andy.
-Ha Ryanről és rólam akarsz beszélni esküszöm rád csapom a telefont!-szóltam bele a telefonba.
-Jó. Hogy vagy?-kérdezte a világ leghülyébb kérdését , amit ilyenkor csak fel lehet tenni.
-Szerinted??
-Ez hülye kérdés volt.-esett le neki.
  Átmenjek?
-Jó lenne.-válaszoltam neki szipogva.
-Fél óra és ott vagyok!-ezzel letette a telefont.
Be is tartotta , amit mondott fél óra múlva ide is ért. Én kócos hajjal  , kisírt szemekkel az ajtóhoz baktattam és beengedtem. Ahogy beért a házba a nyakába ugrottam és sírni kezdtem. Nem tudom meddig állhattunk ott. Teljesen elvesztettem az időérzékemet de egy idő után elengedtem és felmentünk a szobámba.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte kedvesen.
-Semmit...
-De nem szabad ennyire elkeseredned! Te nem ilyen vagy! Erős vagy! Túl fogsz lenni ezen az egészen és boldog leszel ! OK?-nézett mélyen a szemembe.
-Majd egyszer...talán..de nem most...ez még korai...-válaszoltam neki.
-Megértelek. Ilyenkor a dalírás segít , engem is ez rángatott ki a gödörből.-mondta.
Én csak bólogattam , mivel nekem egyáltalán nem ezen járt az eszem. Hanem sokkal rosszabb dolgokon , amiket nem szabadna csinálnom. Estig volt itt de haza küldtem , mivel holnap reggel lesz egy interjújuk és nem akartam hogy fáradt legyen. 11-kor jött apától egy sms-em , hogy 2 hónapra Amerikába kell mennieés hogy nagyon sajnálja hogy nem tud elköszönni.Visszaírtam neki , hogy semmi gond nem ő tehet róla és hogy jó munkát. Hajnali 1-kor megébredtem és egyszerűen nem bírtam visszaaludni ezért gondoltam elmegyek egyet sétálni. Mentem , mentem , és csak mentem azt sem néztem merre megyek csak a lábaim vittek. Hirtelen egy kocsma előtt találtam magamat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beléptem oda. Jó sokan voltak és a többségük már részeg volt. De az ott akkor nem valahogy nem tudott érdekelni csak elakartam felejteni kicsit ezt az egészet.
-Mit adhatok?-kérdezte egy viszonylag fiatal fiú a pultból.
-Valami erőset!-válaszoltam.
-Szerelmi bánat?-kérdezte.
-Az de nem szeretnék róla beszélni.
Elém tett valami löttyöt , nem nagyon érdekelt , hogy mi volt benne csak lehúztam. Fizettem és elhagytam a kocsmát , fogtam egy taxit és haza mentem.
*Másnap reggel*
Szörnyű fejfájásra ébredtem és 30 nem fogadott hívásra. Abból 15 Ryan volt , 5 Adam , 5 Joel és az utolsó 5 pedig Andy volt. De valahogy ez akkor nem foglakoztatott csak lebaktattam a konyhába bevettem egy fájdalom csillapítót és visszafeküdtem aludni.

Ez ment már kb. 2 hete : aludtam meg gyógyszereztem magamat , mivel anélkül már aludni sem tudtam. Ebben a 2 hétben nagyon sokszor hívtak de egyedül apának vettem fel a telefont és adtam be neki azt a sztorit , hogy minden a legnagyobb rendben van. Úgy éreztem , hogy most már ideje lenne kezdenem magammal valamit ezért felöltöztem bár alig találtam magamnak olyan ruhát , ami nem esett le rólam. Végül egy fekete nadrág és egy bő kötött pulcsi és egy bakancs mellett döntöttem. Felvettem kabátomat és elindultam a közeli Starsbucksba egy kávéért. Megvettem és leültem egy eldugott asztalhoz. Ott volt egy újság és elkezdtem olvasgatni. A végén találtam egy cikket a fiúkról , ami arról szólt hogy mostanában nincsenek a toppon és Andy és Ryan többször is elsírták magukat a színpadon. Ryan nem különösebben érdekelt de Andy miatt aggódtam ezért írtam neki egy sms-t hogy tudnánk e itt találkozni. Szinte azonnal jött a válasz: Igen, amilyen gyorsan csak tudok megyek. Fél óra elteltével meg is érkezett.
-Szia! Tudod mennyire aggódtunk érted??-kérdezte.
-Nagyon sajnálom de kellett egy kis idő , hogy átgondoljam ezt az egészet.-válaszoltam neki.
-Megértelek.-és megölelt.
-Hogy van Joel és Adam?-kérdeztem.
-Hiányolnak.
-Majd felhívom őket és beszélni fogok velük.
-Örülni fognak neki.-mosolyodott el halványan.
Most veszem észre! Milyen vékony vagy! Mikor ettél te egyáltalán??
-Régen , de nincs is étvágyam.-sütöttem le szemeimet.
-Akkor most azonnal elmegyünk egy étterembe és eszel!-parancsolt rám.
Elvitt egy étterembe , ettem egy keveset utána pedig haza hozott. Na a kajából nem maradt meg bennem semmi az összes kijött belőlem. Ezek után bevettem a napi gyógyszeremet és lefeküdtem aludni.

Itt a 13.rész! :) Lett egy nagyon nagy fordulat ebben a részben , aminek nem valószínű , hogy örültetek de nem akartam unalomba fullasztani a történetet ezért gondoltam ki ezt. Remélem tetszett az új rész :)) Sajnálom , hogy nem volt hétvégén új de nem volt időm felrakni. Köszönöm a komikat és az új feliratkozót :)) Nagyon örülnék neki ha kicsit többen komiznátok mert így nem tudom , hogy egyáltalán érdemes e folytatnom :/
                        Malitcher

12.rész


*Andyéknél* ( Londonban)
Éjfélre értünk haza , ezért csak gyorsan lefürödtünk és már mentünk is aludni.
*Reggel*
10 körül keltünk Ryannel de lent még nem találtunk senkit csak egy cetlit amire az volt    írva , hogy apának és Annienak be kellett mennie az irodába és csak este jönnek haza.
-Mit csináljunk ma?-jött hozzám közelebb Ryan.
-Először is enni kéne valamit. Aztán utána majd kitaláljuk , hogy mit csináljunk.-mosolyogtam rá.
-Nekem lennének ötleteim.-mosolygott rám perverzen.
-Neked mindig lennének ötleteid.-forgattam meg szemeimet.
Itt ennek beszélgetésnek vége is szakadt , mert Andy lépett be a konyhába.
-Jó reggelt!-túrt bele álmosan a hajába.
-Viszont!-köszöntem neki vissza.
-Neked is!-mondta Ryan.
-Ettetek már?.kérdezte.
-Nem. Pont azon gondolkodtam , hogy mit kéne enni.-válaszoltam a kérdésére.
-Csinálsz nekünk rántottát?-néztek rám kiskutya szemekkel.
-Persze , de addig menjetek ki. Majd szólok ha kész van.-mondtam nekik a fejemet rázva.
Gyorsan kivettem a tojást a hűtőből és megcsináltam. A saját részemet már előre kiraktam , mivel nem akartam , hogy ne maradjon nekem semmi.
-Kész a kaja!-kiabáltam ki nekik.
-Ez megint nagyon finom lett!-dicsért meg Andy.
-Köszönöm!-válaszoltam neki mosolyogva.
-Ma van valami dolgotok?-kérdeztem.
-Szerintem nincs.-válaszolt Ryan.
-Dehogyis nincs! Ma stúdiózni megyünk!-mondta Andy Ryannek.
-Basszus tényleg! Tökre kiment a fejemből!-csapott a homlokára egyet Ryan.
-Mire kell mennetek?-szóltam közbe a beszélgetésükbe.
-1-re.-válaszolt Andy 2 falat között.
-Akkor sietnetek kéne , mert már dél is elmúlt.-mondtam nekik.
-Miii? Már annyi az idő??-kérdezte Ryan tele szájjal.
Mindenki gyorsan befejezte a reggelijét és a fiúk felmentek felöltözni.
-Te nem akarsz eljönni?-jött le Ryan az emeletről már majdnem készen.
-Menjek?-kérdeztem vissza.
-Jó lenne.-mosolygott rám.
-Akkor egy perc és megyek.-mosolyogtam vissza rá.
Gyorsan betettem a mosogatóba a koszos tányérokat és már siettem is fel öltözni. Kikaptam gyorsan egy mintás cicanadrágot meg egy bő kötött pulcsit egy bakancsot , felkötöttem a hajamat , feltettem egy alap sminket , felkaptam a táskámat és már siettem is le a lépcsőn.
-Indulhatunk?-kérdezte Ryan.
-Persze mehetünk.-mondtam.
Beültünk a kocsiba és a stúdióig meg sem álltunk.
-Sziasztok!-köszöntünk mindenkinek.
-Sziasztok!-köszöntek vissza.
-Hadd mutassam be neked a managgerünket John Blake-et.-fordult oda hozzám Ryan.
-Nem kell bemutatnod már ismerem. Szerinted honnan szereztem a koncertjegyet tegnapra?-kérdeztem tőle.
-Szia Jessie!-köszönt nekem.
-Helló John!-viszonoztam köszönését.
Ezek után este 7-ig stúdióztak a fiúk szinte megállás nélkül. Én közben végig ott voltam , twittereztem , hoztam nekik kaját/vizet/energia italt meg mindent ami kellett nekik. Szinte egyszerre értünk haza apáékkal.
-Sziasztok! Hol voltatok?-érdeklődött Annie.
-Egész nap stúdióztunk Jessie pedig elkísért minket.-válaszolta Andy.
-Ma el kell mondanunk nekik.-súgta a fülembe Ryan.
-El is fogjuk mondani.-mondtam neki.
Ezek után bementünk a házba és megkértem mindenkit , hogy menjen a nappaliba.
-Szóval  , azért hívtunk mindenkit ide a nappaliba , mert elszeretnénk Ryannel mondani egy fontos dolgot.-kezdtem be.
-Azt szeretnénk elmondani , hogy én és Jessie nagyjából 1 hete összejöttünk.-bökte ki Ryan.
-Hát ez nagyon jó! Nagyon örülök nektek!- jött oda hozzánk Annie és megölelt minket. Apa véleményétől féltem a legjobban , de szerencsére ő is jól fogadta.
-Ha a lányom boldog akkor én , de ha egyszer is megbántod ne akard tudni , hogy mit fogok veled csinálni! Vannak kapcsolataim!-kezdett bele a megszokott szövegébe , amit minden eddigi barátomnak elmondott.
-Ne aggódjon Mr. White!-válaszolt neki Ryan.
Ez után elmentünk vacsorázni , mindenki elment fürödni. Apa nem akartam megengedni , hogy Ryannel aludjak , de addig hisztiztem meg magyaráztam neki , amíg meg nem engedte.

Ennyi lett volna a 12.rész. Nem lett a legjobb meg a legizgalmasabb se de azért remélem kapok majd pár komit. :)) Nagyon köszönöm a komikat az előző részhez! :) Mint látjátok lett a blognak fejléce , amit az egyik kedves olvasom csinált amiért nagyon hálás vagyok neki! :)) Köszönöm az új feliratkozót. És , mint látjátok nemsokára elérjük a 10 feliratkozót ezért ha meg lesz dupla részt fogok írni! :)) Na nem is beszélek tovább remélem mindenkinek tetszett az új rész! :) Komizni és feliratkozni továbbra is lehet! :)
                              Malitcher

11.rész




-Igen , nagyon szívesen leszek a barátnőd!- majdnem elkezdtem ugrálni , de inkább visszafogtam magamat.
Miután szavaim elhangzottak ő  felkapott és megpörgetett a levegőben és egy csókban forrtunk össze.
Aztán megcsörrent a telefonja ő pedig bosszúsan felvette.
-Hallo?-emelte füléhez a telefont.
-Ezt mégis ki a franc találta ki?? Pont most??-lett egyre dühösebb.
-Jó akkor visszamegyünk!-rakta le a telefont.
-Mi az? Mi törtét?-kezdtem el érdeklődni.
-Vissza kell mennünk Angliába , mert beraktak egy plusz koncertet mára. És ezt a manager ma volt hajlandó elmondani.-mondta dühösen.
  Nagyon sajnálom , hogy el kell mennünk.-mondta most már szomorúan.
-Nem a ti hibátok! Menjetek csak vissza én elleszek itt apáékkal!-mondtam neki mosolyogva.
-Köszönöm  , hogy megérted.-mosolygott vissza és megölelt.
Ezzel visszamentünk a kocsihoz és haza indultunk.
-Sziasztok!-köszöntünk mindenkinek , mikor visszaértünk a házba.
-Sziasztok! Ryan el kéne kezdened pakolni másfél óra múlva indul a gép.-mondta Andy.
-Jó akkor felmegyek és összepakolok.-és felindult az emeletre.
-Ugye nem haragszol amiért elmegyünk?-lépett oda hozzám Andy.
-Dehogyis! Ezt nem ti akartátok!-mondtam neki.
-Te itt maradsz?-kérdezte.
-Igen itt maradok apáékkal.-válaszoltam.
 Beszéltél már velük?-ültem le a kanapéra.
-Igen , és ők is nemsokára itt lesznek.-mondta.
Mikor ezt kimondta akkor lépett be apa és Annie a házba.
-Mikor indultok?-kérdezte Annie.
-Kevesebb , mint másfél óra múlva.-válaszolt kérdésére Andy.
A beszélgetés több részét már nem hallottam mivel felfelé indultam Ryan szobájába.
-Kész vagy?-léptem be szobájába kopogás nélkül.
-Mindjárt már csak pár cucc és már kész is vagyok.-mondta.
  Ugye tudod , hogy nem akarlak itt hagyni? Főleg ezek után... És a többiek még nem is tudnak róla.-jött közelebb hozzám.
-Majd elmondjuk nekik , de most az a fontos , hogy érjétek el a gépet szóval gyere menjünk le.-mondtam neki.
-Most el akarsz küldeni?-mondta ezt tettetett sértődöttséggel.
-Persze , pasizni akarok!-mentem bele a játékába.
-De csak a normálisakat cserkészd be!-mondta és mindketten elröhögtük magunkat.
-Na gyere menjünk le.-mondtam neki és kezdtem el kihúzni a szobából.
Mire leértünk már mindenki lent volt a bőröndökkel együtt.
Úgy döntöttünk , hogy a repülőtérre nem kísérjük ki őket , hanem itt elbúcsúzunk mindenkitől. Mindegyiküknek adtam egy ölelést ( Ryannek adtam volna mást is de megbeszéltük , hogy majd csak azután mondjuk el nekik miután haza mentünk a nyaralásról). Elindultak és itt hagytak minket.
*1 héttel később*
Végre megyünk haza! Nem azt mondom , hogy rossz volt ez a hét csak hát már nem voltak itt és hiányoztak , főleg Ryan. Bár mindennap beszéltünk skypeon , de az akkor sem volt ugyan az.
-Na indulhatunk?-kérdezte apa.
-Persze. Végre indulunk haza!-mondtam.
A repülő út elég unalmasan telt , mivel egyedül kellett ülnöm. 1 óra múlva szerencsésen leszálltunk és elindultunk a csomagokért. Viszonylag hamar megtaláltam a bőröndömet és apáékkal kifelé indultunk.
2 nappal előbb jöttünk haza , mint kellett volna , ezért kigondoltam , hogy meglepem őket mivel ha már haza jöttek a manager több koncertet is berakott nekik a szünetükre. Nem szóltam Ryannek , hogy mikor jövünk haza úgy hogy ma meglepem őket a koncert után. Mire visszaértünk Annieékhez már fél 1 volt ezért elkezdtem készülődni. Felvettem egy piros csőnadrágot hozzá a Lawsonos pólómat és egy bakancsot. Feltettem egy alap sminket , előszedtem egy táskát beledobáltam pár fontos cuccot és már siettem is le a lépcsőn.
-Hova sietsz ennyire?-kérdezte apa.
-Meglepem a fiúkat a koncerten.-válaszoltam neki.
-De hát a koncert nem Manchesterben lesz?-kérdezte.
-De ,  éppen azért sietek ennyire.-válaszoltam neki.
-Tessék itt a kocsikulcs , vidd el.-dobta oda nekem a kulcsot.
-Komolyan?-kerekedtek el a szemeim.
-Persze. De menj , mert nem fogsz oda érni.-mosolygott rám.
-Imádlak! Nagyon nagyon köszönöm , de most már tényleg megyek.-adtam neki egy gyors ölelést , felkaptam a kabátomat és már ott sem voltam. 7-re oda is értem ,  már csak a koncert helyszínét kellett megtalálnom. Meg is lett és fél 8 után már ott is voltam. Leparkoltam és az aréna hátsó bejáratához siettem , mivel ott adja oda a managerük a jegyemet.
-Hello! Te vagy Jessie?-kérdezte.
-Hello! Igen én vagyok.-mondtam neki.
-Itt a jegyed és jó szórakozást!-mosolygott rám kedvesen.
-Nagyon szépen köszönöm még egyszer , hogy szerzett nekem jegyet a koncertre.-viszonoztam gesztusát.
Ezzel elváltak útjaink ,  én az aréna eleje felé indultam ő pedig visszament az arénába. Már nagyon sokan voltak az aréna előtt , én pedig ugyan úgy izgultam , mint az első koncert előtt. Beálltam a sorba és vártam hogy bejussak , közben pedig pár lány Lawson dalokat kezdett el énekelni így én is csatlakoztam hozzájuk. Gyorsan eltelt az a másfél óra és egy csomó mindenkivel megismerkedtem. Végre elkezdtek minket beengedni az arénába , viszonylag hátul voltam mivel nem akartam hogy meglássanak. A koncert nagyon jó volt csináltam egy csomó videót és képet. Mielőtt vége lett volna az utolsó számnak is egy biztonsági őr és bevitt a backstagebe. Mikor lejöttek a fiúk és Ryan háttal állt nekem hirtelen ráugrottam a hátára és borultunk egy hatalmasat. A többiek kb. negyed órán át fetrengtek a röhögéstől.
-Nem tudom , hogy ki vagy és mégis miért ugrottál rá a hátamra de légyszíves szállj le rólam.-mondta Ryan egy kicsit mogorván.
-Hát ha ennyire nem örülsz nekem akkor el is mehetek.-álltam fel és indultam el a kijárat felé.
-Jessie te vagy az? Hogy kerülsz ide? Neked még nem Franciaországban kéne lenned?-lepődött meg.
-De ott kéne lennem ,  de úgy döntöttünk , hogy haza jövünk , mert már nem volt semmi olyan amit megnézhettünk volna.-válaszoltam neki.
-Örülök , hogy itt vagy!-mosolygott rám és megölelt.
-Én is örülök neki.-nevettem el magam és megcsókolt.
-Ööööö... ti most együtt vagytok?? Mégis mióta? És mi miért nem tudtunk róla?-akadt ki kicsit Andy és látszott Joelen és Adamen is hogy eléggé meglepte őket a dolog.
-Igen , aznap jöttünk össze mikor elmentetek. Hát , mert úgy beszéltük meg , hogy akkor mondjuk el mindenkinek , mikor mindenki itthon lesz.-válaszoltam Andy kérdéseire.
-Így már értem.-válaszolt Andy helyett Joel.
-Ugye most már megölelhetek mindenkit? Régen láttalak titeket!-mondtam nekik.
-Persze , gyere.-tárta szét karjait Joel.
Mindenkit jól megölelgettem és váltottam is velük pár szót. Ezután bementünk az öltözőjükbe gyorsan átöltöztek és haza fel indultunk. Persze Ryan és én külön kocsival mentünk , mivel nem hagyhattam ott apa kocsiját.



Ennyi lett volna a 11.rész. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Örülnék pár kominak is :) Nagyon köszönöm a komit az előző részhez! :) Nem tudom mikor lesz következő rész lehet , hogy ma még írok egyet de lehet hogy csak jövő héten lesz új rész.
                  Malitcher

10.rész

*Reggel*

11 órakor keltem , levánszorogtam a konyhába. A fiúk már fent voltak , mivel mindnyájan a nappaliban ültek és videó játékoztak.

-Jó reggelt!-köszöntem nekik.

-Neked is!-mondták szinte egyszerre. Nem tudom hogy csinálják ezt. Betanulták vagy mi? Bementem a konyhába és keresni magamnak valami ehetőt. A választásom a nutellára és egy zacskó kekszre esett. Amihez egy bögre kávét ittam. Éppen mosogattam el a bögrémet és a tányérokat-amit gondolom a fiúk hagytak ott- mikor Ryan belépett a konyhába.

-Hogy aludtál?-kérdezte vidáman.

-Egész jól.-válaszoltam neki.

-Lenne kedved eljönni velem a városba?-kérdezte kicsit félénken.

-Persze nagyon szívesen.-mosolyogtam rá.
-Akkor mikor induljunk?-kérdezte.

-Szerintem gyorsan felöltözök és már indulhatunk is.-válaszoltam kérdésére.

-Akkor szerintem én is gyorsan felöltözök.-és már ki is ment.

Ezek után én is gyorsan felmentem a szobámba , kinyitottam a szekrényemet és fogalmam sem volt hogy mégis mit vegyek fel. Már vagy 10 perce ott álltam a szekrényem előtt mikor Joel lépettbe a szobámba.

-Segítsek?-mosolygott rám.
-Megköszönném.-mosolyogtam vissza.

Én félre álltam a szekrénytől és oda engedtem Joelt. Ő percek alatt kiválasztott egy kék kockás inget és egy fehér rövidnadrágot hozzá pedig a fehér converse cipőmet.

-Nagyon köszönöm , hogy segítettél! Ha te nem lettél volna itt talán még most is itt állnék és bámulnám a ruhákat a szekrényben.-köszöntem meg neki.

-Semmiség. De most öltözz mert sosem leszel kész!-indult ki a szobámból.

Miután kiment , gyorsan felöltöztem , felkötöttem a hajam , feltettem egy halvány sminket , bepakoltam a fehér converse táskámba a fontosabb dolgaimat és elindultam lefelé. Ryan már lent várt a nappaliban-remélem nem várt túl sokáig.

-Indulhatunk?-nézett rám mikor leértem a lépcsőn.

-Persze , mehetünk.-válaszoltam kérdésére.

-Akkor majd valamikor délután jövünk.-szólt még oda a többieknek mielőtt kiléptünk a házból.

-Ugye nem vártál rám sokat?-kérdeztem tőle.
-Nem én is majdnem akkor végeztem mint te.-válaszolt.

-Biztos?-kérdeztem vissza.

-Igen , biztos! Nem szoktam hazudni.-ismételte el még egyszer.
-Akkor jó.-mondtam.

Közben beültünk a kocsiba és elindultunk a város felé. Az út csendben telt. Látszott rajta , hogy ideges , én is az voltam nagyon is. Fél óra sem telt bele és már ott is voltunk. 

-Hova szeretnél menni?-nézett rám.

-Szerintem nézzünk be pár üzletbe utána pedig elmehetnénk a parkba.-vázoltam fel neki a tervemet.

-Jó ötlet! Akkor szerintem induljunk.-mondta.

Egész délelőtt nagyon jól elvoltunk sokat nevettünk , bementünk szinte minden üzletbe és sokat nevettünk. Délben bementünk egy étterembe ott ettünk egy jót utána pedig a parkba indultunk.

Ott is nagyon jól voltunk mikor hirtelen eleredt az eső. De minket nem nagyon zavart jól elszórakoztunk. Mikor éppen összevissza futkoztunk ( ezt csinálják az érett 23 éves emberek)hirtelen magához húzott és megcsókolt. Igen MEGCSÓKOLT!!! Abban a másodpercben azt sem tudtam hogy fiú vagyok e vagy lány de szinte azonnal visszacsókoltam. Csókunk nem tartott sokáig de annál jobb volt. Minden megvolt pillangók a gyomorban , láb felemelkedés stb... Életem egyik legjobb pillanatai között lesz örökre. Aztán vége szakadt a csóknak és rám nézett.
-Ugye nem haragszol?-kérdezte lehajtott fejjel.

-Dehogy is!-túrtam bele hajamba.
-Örülök neki.-húzta mosolyra a száját.

 azt szeretném kérdezni hogy lennél e a barátnőm?-nézett rám reménykedve hogy igen lesz a válaszom.

Én alig tudtam megszólalni a meglepetéstől és csak annyit mondtam hogy...

Ennyi lett volna a 10.rész. Remélem ez kicsit hosszabb lett mint az ezelőttiek.Nagyon köszönöm a komikat az 9.részhez! :) Most kicsit szemét voltam mivel pont a legjobb résznél hagytam abba és lehet hogy csak jövő héten tudok részt írni. :/ De igyekszem. :)) Komizni és feliratkozni továbbra is lehet! :) 

           Malitcher

9.rész



Mikor haza értünk a partról már apáék is otthon voltak.
-Sziasztok!Hát ti hol voltatok egész nap?-kérdeztem apától.
-Csak elmentünk várost nézni. És ti hol voltatok?
-Mi lementünk egyet a partra.-feleltem.
-Jó volt a víz?-érdeklődött apa.
-Én nem tudom. Ryannel elaludtunk a parton és a többiek ott hagytak minket.-kezdtem el megint duzzogni.
-Akkor tőletek kérdezem meg , milyen volt a víz?-fordult Andyék felé.
-Nagyon jó volt!-válaszolt Andy lelkesen.
Itt én kimentem a teraszra ezért a beszélgetés többi részét már nem hallottam. A táskámból kivettem a cigimet és rágyújtottam. már majdnem végeztem mikor nyitódott az ajtó és kilépett rajta Ryan. 
-Öhm... Jessie beszélhetnénk?-kérdezte kicsit idegesen.
-Persze. Most mondod vagy miután elszívtam a cigimet?-válaszoltam mosolyogva.
-Szerintem megvárom míg elszívod.-mosolygott vissza rám.
Ezek után gyorsan elszívtam a cigimet és végre bele kezdett a mondandójába.
-Szóval arról szeretnék veled beszélni hogy igazából csak nem rég ismertelek meg de mégis nagyon megkedveltelek talán jobban is , mint kéne...-hajtotta le fejét. ( Így olyan aranyos volt!! *----* )
-Öhm.. ez az érzés kölcsönös.-most már én is zavarban voltam. ( Szerintem az arcom színe megegyezett egy rákéval.)
-Tényleg?-képedt el.
-Most ez annyira meglepő?-kérdeztem nevetve.
-Azt hittem neked Andy tetszik.-felelte még mindig elég meglepődötten.
-Nem , Andy egyáltalán nem tetszik. Ő olyan nekem mintha a bátyám lenne.-válaszoltam neki.
-Ennek örülök.-mosolygott rám.
-Akkor lenne kedved eljönni velem valahová,-kérdezte.
-Persze nagyon szívesen!-mosolyogtam rá , közben pedig majdnem kiugrott a szívem.
-Nem kéne bemennünk? Kezd elég hideg lenni.-mondta.
-De menjünk. Most már én is kezdek fázni.-dörzsöltem meg a kezeimet.
Mikor kinyitotta Ryan az ajtót minden szem ránk szegeződött. Elég kínos volt , én amilyen gyorsan csak tudtam a lépcső felé indultam és Ryan is követte a példámat.
-Hát ez elég gáz volt.-nevetett fel kínosan.
-Hát eléggé.-nevettem el én is magamat.
Ezután beslisszantam a szobámba. Elmentem fürödni és letelepedtem a laptopommal az ágyamra. Már vagy fél órája twitterezhettem mikor kopogást hallottam.
-Gyere!-mondtam kicsit hangosabban. Andy volt az.
-Bejöhetek?-dugta be a fejét.
-Persze gyere csak be.-raktam félre a laptopomat.
-Beszélhetnénk?-vált kicsit komollyá a hangja.
-Igen. De miről szeretnél beszélni?-nem értettem hogy mégis miről akarhat velem beszélni.
-Rólad és Ryanről. Mi van köztetek?-kezdett el érdeklődni.
-Hát semmi.-hajtottam le a fejemet , mert éreztem hogy kezdek vörösödni.
-De most komolyan!
-Na jó! Hát elhívott randizni de ennél több nem történt.-válaszoltam
-Ajánlom is!-kezdett el fenyegetőzni.
-Na mi van elő jött a féltő bátyj éned?-nevettem el magam.
-Igen, miért baj?
-Dehogy is! Örülök hogy végre van egy olyan ember aki meg akar védeni apán kívül.-mosolyogtam rá.
-Ezzel nem vagyok egyedül , Ryan , Joel és Adam is ugyan így érez.-mondta
-Most meg kell hogy öleljelek! Utána pedig a többieket is!-tártam szét karjaimat az öleléshez. Megöleltem utána pedig átmentem Adamhez és Joelhez is. Utoljára hagytam Ryant , kopogtam a szobája ajtaján.
-Gyere!-hallottam meg mély hangját.
-óóóó te vagy az?-lepődött meg.
-Baj hogy én vagyok az? Mert akkor el is mehetek.-mondtam.
-Jaj nem úgy értettem , örülök hogy itt vagy.-mosolygott rám ma már sokadszorra.
-Akkor jó. Amúgy csak azért jöttem mert Andyvel beszélgettem és most kedvem van mindenkit megölelni.-mondtam neki mosolyogva.
-Akkor gyere!-mondta közben pedig széttárta karjait.
Az ölelés elég sokáig tartott de nagyon jól esett. ( Csak most vettem észre , hogy milyen izmos karjai vannak. ) Ezek után elköszöntünk egymástól és visszaindultam a szobámba. Oda felé még bementem apáékhoz jó éjszakát kívánni és visszatértem ideiglenes "birodalmamba". Ott lekapcsoltam a laptopomat és a villanyt , lehunytam szemeimet és az álmok világába vándoroltam.


Itt a 9.rész. :) Nem lett a leghosszabb és a legjobb de tegnap este fél 10-kor írtam. De nem is keresek kifogásokat. Remélem mindenkinek tetszett. És nem utolsó sorban nagyon köszönöm a több , mint 1000 oldalmegjelenítést és a komikat nagyon jól estek. :))
Komizni és feliratkozni továbbra is lehet! :))
            Malitcher

8.rész

Andy elég furcsán nézett ránk miközben elindultunk a lépcső felé és elmentünk mellette.
-Jessie neked miért olyan vörös a fejed?-kérdezte Andy .
-Mi?? Nekem? Nem is vörös  a fejem!-kezdetem el azonnal tiltakozni és lesiettem a lépcsőn.
-Indulhatunk?-kérdeztem
-Persze. Csak rád vártunk.-felelte Adam.
Megvártuk Andyéket és elindultunk a part felé. Ryan és Andy egész oda fele úton sugdolóztak , nekem ez nagyon fura volt de nem tettem ezt szóvá hanem inkább Joellel és Adammel beszélgettem egész úton. Most jöttem csak rá hogy milyen jó humoruk is van mivel eddig nem nagyon beszélgettem velük. Megtudtam róluk egy csomó mindent például hogy Joelnek van barátnője meg hogy Adam imádja a kutyákat és otthon van is neki három.
-Majd mindenképpen meg kell őket mutatnod nekem! Biztos nagyon aranyosak!-mondtam mosolyogva.
-Mindenképp!-mosolygott rám.
Mikor oda értünk a partra emberek tömkelegét láttuk. Nem gondoltam volna hogy még így novemberben is ilyen sokan lesznek. Olyan fél órát biztos mászkáltunk mire találtunk egy viszonylag nyugisabb helyet. Én fogtam magam leterítettem a törölközőmet levettem a nadrágomat és a felsőmet. Közben láttam hogy a fiúk engem néztek és hát elég zavaró volt. Nem szeretem ha néznek főleg mivel saját bevallásom szerint elég kövér vagyok de ez valahogy most nem érdekelt csak napozni akartam és pihenni , üvöltő zenével a fülemben. De már eléggé kezdett zavarni hogy engem lestek és ezt szóvá is tettem:
-Muszáj ennyire feltűnően lesnetek??-kérdeztem kicsit idegesen.
-Bocsi öhm... nem akartuk.-kezdett el mentegetőzni Ryan.
-Jó mindegy.-forgattam meg a szemeimet és beraktam a fülembe a fülhallgatómat és kifeküdtem napozni.
Mikor nagyjából már 1 órája napoztam , kivettem a fülemből a fülhallgatót és felültem de csak Ryant láttam mellettem feküdni. Kicsit megbökdöstem hogy felkeljen.  fel is kelt elég kómás állapotban volt ezek szerint elég mélyen aludt.
-Mit akarsz?-kérdezte kómás fejjel miközben felült.
-Csak azt akartam kérdezni hogy te tudod hol vannak a többiek mert én nem látom őket sehol.-válaszoltam neki.
-Fogalmam sincs hol vannak. te nem vagy szomjas? Mert én eléggé meg szomjaztam.-kérdezte
-Ahogy mondod én is eléggé szomjas vagyok.Menjünk vegyünk valamit.-feleltem mosolyogva közben felálltam és magamra kaptam a rövidnadrágomat.
-Mehetünk?-kérdezte Ryan.
-Persze.-feleltem.
Elindultunk egy kis bódé felé szerencsére nem voltak sokan. Láttam pár lányon , hogy felismerték Ryant de nem mertek oda menni hozzá nem szóltam neki gondolom ő is észre vette őket. Oda értünk a pulthoz a pultos pedig megkérdezte , hogy mit kérünk:
-Én egy Red Bullt kérek.-mondtam.
-Én is.-értett velem egyet Ryan.
-Tessék itt vannak. 30 font lesz.-mondta a betanult szövegét a pultos.
-Itt van.-adta oda az én italom árát is Ryan.
-Nem kellett volna kifizetned! De azért köszi!-mondtam neki.
-Nagyon szívesen!-mondta 1000 wattos mosollyal az arcán.
Mire visszaértünk már a többiek is előkerültek.
-Hol voltatok?-érdeklődtem.
-Bementünk egyet a tengerbe tök jó a víz!-felelte Andy.
-Miért nem szóltatok?? Én is be akartam menni!!-mondtuk szinte egyszerre Ryannel. És mikor meghallottuk hogy ugyan azt mondtuk elnevettük magunkat.
-Így jártatok , neked Jessie nem kellett volna besértődnöd , neked meg nem kellett volna elaludnod!-mondta Adam.
Erre tőlem és Ryantől csak egy szemforgatás volt a válasz.
Ezek után vissza indultunk a házba. Én és Ryan kicsit bosszúsan mivel nem tudtunk bemenni a vízbe.


Ennyi lett volna a 8.rész. Köszönöm a komikat és az új feliratkozót. Új fejezet csak szombaton lesz , mert sajnos vége lesz a szünetnek és csak akkor tudok írni.
                        Malitcher

7.rész


Aznap már nem sok mindent csináltunk. Csak elrendeztük a szobákat utána pedig elmentünk aludni. 
Másnap fél 1 körül keltem fel de ezzel nem voltam egyedül , mivel Andy is akkor vánszorgott ki kómás fejjel a szobájából.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?-kérdeztem tőle vidáman és kipihenten (ami mostanában nem nagyon volt rám jellemző).
-Neked is. Elég szarul , alig aludtam egész éjjel valamit csak forgolódtam. Csak reggel 6 óra felé tudtam elaludni.-felelt a kérdésemre.
-Én is pontosan így voltam , mikor nálatok aludtunk.-mondtam kis mosollyal az arcomon.
Ezek után nevettünk egyet és leindultunk a földszintre. Már mindenki fent volt csak mi aludtunk ilyen sokáig. Ryan , Adam és Joel a nappaliban videó játékoztak. Annie-t és apát nem láttam sehol ezért rákérdeztem , hogy hol lehetnek.
-Jó reggelt mindenkinek! Nem tudjátok hol van Annie és apa?-kérdeztem.
-Nektek is! Őszintén fogalmunk sincs az az egy biztos hogy nincsenek itthon mivel amikor elmentem a szobájuk mellett nyitva volt az ajtó és nem voltak ott.-felelte Ryan.
-Jó , mindegy majd előkerülnek.-feleltem.
-Csinál valaki kaját? Mert még nem is reggeliztünk.-kezdett el nyafogni Joel.
-Miért ti még nem ettetek? Majd én csinálok. De mit? Döntsétek el addig én megnézem hogy van e egyáltalán valami ehető mert ha nincs valakinek el kell mennie a boltba.-hagytam őket ott.
A konyhában szerencsére egy csomó minden volt szóval nem kellett senkinek sem elmennie a boltba.
-Na mit akartok enni?-kiabáltam ki nekik a nappaliba.
-Nekünk mindegy csak legyen valami kaja!-ordította vissza Adam.
Úgy gondoltam hogy tojásrántottát fogok csinál baconnel , azt elég gyorsan el lehet készíteni.Elővettem hozzá a tojásokat , az olajt és a bacont. Mikor vertem fel a tojást éppen akkor lépett be Ryan a konyhába.
-Kell valamit segíteni?-kérdezte kedvesen.
-Köszönöm most már nem kell mindjárt kész van. De ha akarsz megteríthetsz.-mosolyogtam rá.
-Jó akkor megterítek. ÖÖÖ...hol vannak a tányérok?-kérdezte a fejét vakargatva (olyan édes volt így... jézusom miket beszélek?? Jessie fejezd ezt be most azonnal!!)
-Balra a második szekrényben vannak , a villák pedig az az alatti fiókban.-válaszoltam neki készségesen.
-Köszi!-mosolygott rám aranyosan.(most már tényleg be kéne ezt fejeznem...)
-Kész a kaja!-üvöltöttem ki a nappaliba.
1 másodperc sem telt bele már az összes fiú az étkező asztalnál ült és csak arra vártak hogy megkapják az élelmüket. Mivel gondoltam hogy az összes elfog fogyni mire én asztalhoz kerülök leleményesen félretettem magamnak egy kis adagot és csak utána vittem ki nekik. Bejött a tippem és nem volt már semmi a serpenyőben mikor én visszatértem a saját kis adagommal.
-Leleményes.-jegyezte meg nevetve Joel.
-Ez valami felséges lett!-mondta teli szájjal Adam.
-Azért annyira nem jó. Ezt bárki meg tudja csinálni pont ilyenre.-válaszoltam kicsit zavartan.
-Tényleg nagyon jó lett!-válaszolt bólogatva Ryan.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
Megettük a reggelit , elmosogattam ezek után pedig azt beszéltük meg hogy lemegyünk egyet a tengerhez.Mikor végeztem felmentem a szobámba. Fogat mostam , felöltöztem-ami egy fekete rövidnadrágból , egy peace-es felsőből és egy sarúból állt , alá pedig felvettem a fekete fürdőruhámat-és össze kötöttem a hajamat egy kontyba. Elővettem egy táskát abba beletettem a naptejemet és még pár fontosabb dolgot , felvettem a napszemüvegemet és kifelé indultam a szobámból. Éppen léptem ki mikor valakibe bele ütköztem. Hát persze hogy Ryan volt az a valaki.
-Bocsi nem akartam csak a fiúk már indulni akarnak és feljöttem megnézni hogy készen vagy e már.-kezdett el magyarázkodni miközben arca még mindig csak milliméterekre volt az enyémtől.
-Semmi baj , mint látod készen vagyok.-mosolyogtam rá.
Ezek után nem tudom még meddig állhattunk ott de csak arra eszméltem fel , hogy Andy majdnem úgy esett fel a lépcsőn.
Mikor ezt megláttuk azonnal szét ugrottunk.
-Látom készen vagy.Most már indulhatunk?-kérdezte kicsit sürgetően.
-Persze mehetünk.-válaszoltam neki kicsit vörös fejjel.

Na ennyi lett volna a 7.rész. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. :) Nagyon köszönöm a komikat az előző fejezethez nagyon jól estek! :)) Továbbra is lehet komizni és feliratkozni :)
           Malitcher