14.rész



Korán keltem , mivel ma visszamegyek dolgozni. De csak azért , mert abban reménykedem , hogy így eltudom felejteni ezt az egészet.Magyarul a munkába menekülök a problémák elől. Belül még mindig nagyon fáj az , amit Ryan tett de tovább kell lépnem. Ezekkel a gondolatokkal léptem ki a lakásból és indultam a kocsim felé. Már majdnem oda értem , mikor megszólalt a telefonom.
-Halo!-vettem fel a telefonomat  miközben befordultam a parkolóba.
-Szia! Joel vagyok.-szólt bele a telefonba.
-Szia! De régen beszéltünk már!-örültem meg neki.
-Végre felvetted a telefont! Amúgy most hol vagy? Mikor tudnánk találkozni?-tette fel kérdéseit.
-Most megyek dolgozni. De 3 után végzek. Neked az jó?-mutattam fel a portásnak a belépőkártyámat.
-Hogy-hogy visszamentél?Persze nekem jó. De hol?
-Tudod...munkába fojtom bánatom.-nevettem fel keserűen.
  Ha átmegyek hozzád az úgy jó lesz?
-Ne szomorkodj! Minden rendbe fog jönni.-szeretem , hogy Joel mindig ilyen optimista tud lenni.
  Persze , akkor majd délután de most nem zavarlak , dolgozz csak nyugodtan.-mondta és ezzel beszélgetésünknek vége is szakadt.
Egész nap meg sem álltam annyi munkám volt. Nem tett jót ez a 2 hét kihagyás de most végre nem csak otthon ültem és azon gondolkoztam , hogy mit rontottam el hanem éltem az életemet. Remélem holnap is ilyen sok dolgom lesz.
3 óra vége a mai munkaidőnek. Összepakoltam az asztalomon és beszálltam a liftbe. Mikor leértem kifelé köszöntem az öreg portásnak és elindultam a kocsim felé.Kinyitottam az ajtaját és amilyen gyorsan csak tudtam bevágódtam a kormány mögé , táskámat pedig az anyósülésre dobtam. Beindítottam és elindultam Joelhez. Viszonylag hamar oda értem. Éppen , hogy csak megnyomtam a csengőt már nyitódott is az ajtó.
-Szia! Jézusom , de régen láttalak már!-ölelt meg.
-Szia! Te is hiányoztál , de most már engedj el mert megfojtasz!-nevettem el magamat.
-Bocsi!-nevette el magát ő is.
 Ne álljunk már itt a küszöbön. Gyere be!-nyitotta nagyobbra az ajtót.
Az a lakás valami csodálatos volt! Tátott szájjal néztem körbe. Egyszerre otthonos és modern Ez a tökéletes középút a kettő között.
-Látom tetszik!-nevetett fel. Gondolom elég röhejesen nézhettem ki.
-Ez a lakás valami fenomenális!-még mindig nem tértem magamhoz ámulatomból.
-Na , de ha most már kibámultad magadat , akkor beljebb mehetnél a nappaliba.-"lökdösött" beljebb.
A nappaliban egy hatalmas LCD TV volt nagy hifivel , bőrkanapéval és még volt ott egy kandalló is.
-Ha akarod majd körbevezetlek.-mondta.
-Megköszönném.-mosolyodtam el.
Komolyan olyan voltam , mint egy gyerek , aki most szabadult be az új játszótérre.
-És hogy vagy?-nézett rám.
-Valamivel jobban. Sokat segített a tegnapi beszélgetés Andyvel.-válaszoltam.
-Ennek örülök.Sok volt a munka?-terelte másfelé a témát.
-Hát eléggé. Egész nap meg sem álltam de legalább kicsit elvonta a figyelmemet Ryanről.
-Nem is értem , hogy tehette ezt! Nem ilyennek ismertem meg! Ő már nem az az ember , akit én ismertem! Ő soha nem tett volna ilyet!-látszott Joelen , hogy ő is nagyot csalódott benne.
-Én nem tudom milyen volt régen , de most már nem is érdekel. -próbáltam beadni , hogy már nem érdekel és , hogy én már túl vagyok rajta pedig ez egyáltalán nem igaz. Még mindig szeretem.
-Nekem ne akard beadni , hogy már nem érdekel jobban ismerlek én annál , hogy ezt elhiggyem.-mondta.
-Miért , azt akarod hallani , hogy még mindig kibaszottul szeretem és , hogy úgy érzem , hogy ezen az egészen soha a büdös életbe nem leszek túl?-kezdtem el sírni.
-Ne haragudj , nem ezt akartam ezzel elérni!-bánta meg az ez előtti szavait.
-Nem te vagy a hibás! Én nem tudom ezen az egészen túltenni magamat!-túrtam bele idegesen a hajamba.
-Dehogyisnem! Ha nem kezdem el a hülyeségeimet akkor most nem sírnál!
-Szerintem inkább hanyagoljuk ezt a témát. Nem szeretnék erről beszélni.-zártam le beszélgetésünknek ezt a részét.
Már vagy 1 órája beszélgethettünk , mikor megszólalt a csengő. Megijedtem , mert hirtelen azt hittem , hogy Ryan az de , amikor meghallottam a női hangot egyszerre leesett , hogy ő nem lehet más csak Joel barátnője. Kézen fogva  jöttek be a nappaliba és látszott rajtuk , hogy ők tényleg szeretik egymást. Hirtelen nagyon féltékeny lettem rájuk. Hogy ők megtalálták azt az embert , aki tiszta szívből szereti őket. Engem meg folyton átbasznak és mindig én iszom meg a levét.
-Szia! Joanna vagyok , Joel barátnője.-mosolygott rám kedvesen.
-Szia! Én pedig Jessie , Andy mostohatesója és a fiúk egyik barátja.-viszonoztam gesztusát.
Örülök , hogy megismertelek. Már sokat hallottam rólad.-mondta.
-Remélem csak jókat.-nevettem el magam.
Még ott maradtam náluk 1 órát utána pedig haza indultam. Mikor haza értem megszólalt a telefonom: Adam keresett.
-Szia Jessie , beszélhetnénk valamikor?-szólt bele a telefonba.
-Persz. Holnap munka után?-kérdeztem.
-Mikor végzel?
-3-kor. Hol találkozzunk?-kérdeztem.
-Akkor 3 után nálam jó lesz?
-Persze tökéletes.válaszoltam.
-Akkor holnap. Szia!-tette le a telefont.
Ezek után nem sok mindent csináltam. Lefürödtem , csináltam magamnak egy tál müzlit , befeküdtem az ágyamba és elkezdtem TV-zni. Mikor meguntam lekapcsoltam és elaludtam.


Itt a 14.rész. Kicsit előbb hoztam a szokásosnál , mert valaki nagyon elakarta olvasni. :D Köszönöm az előző részhez a komit! Ehhez is lehet komizni és feliratkozni! :)
     Malitcher