13.rész
*1 hónap múlva*
Már 1 hónapja együtt vagyok Ryannel. Nagyon jól megvagyunk bár mostanában nem tudtunk sokat találkozni , mivel ők folytatták a turnét én pedig visszatértem dolgozni.
*Reggel*
Korán keltem , mivel aznap is dolgozni kellett mennem. Megmostam arcomat , felöltöztem , felkötöttem a hajamat , vállamra raktam a táskámat és lefelé indultam. Kimentem az újságért és amit a címlapon láttam... Nem hittem a szemeimnek... Ilyen becsapottnak csak akkor éreztem magamat , mikor Matt megcsalt. Nem hiszem el , hogy Ryan képes volt ezt tenni velem! Az újság címlapján Ryan egy szőke hajú lánnyal volt és éppen csókolóztak. Mikor felnéztem az újságból lassan kezdtek folyni szememből a sós könnyek. Befutottam a házba , neki dőltem az ajtónak és ott sírtam tovább. Ez tartott úgy 1 órán keresztül , mikor erőt vettem magamon és írtam apának , hogy ma nem megyek be dolgozni mert nem érzem jól magamat.  Kimentem cigizni utána pedig lefeküdtem és álomba sírtam magamat. A telefon csörgésére ébredtem fel:
-Halo!-szóltam bele a telefonba.
-Ryan vagyok és....-itt rácsaptam a telefont. Rohadtul nem érdekel a magyarázkodása inkább enyelegjen tovább a szőke libájával. Megint csörgött a telefonom de ez már nem Ryan volt hanem Andy.
-Ha Ryanről és rólam akarsz beszélni esküszöm rád csapom a telefont!-szóltam bele a telefonba.
-Jó. Hogy vagy?-kérdezte a világ leghülyébb kérdését , amit ilyenkor csak fel lehet tenni.
-Szerinted??
-Ez hülye kérdés volt.-esett le neki.
  Átmenjek?
-Jó lenne.-válaszoltam neki szipogva.
-Fél óra és ott vagyok!-ezzel letette a telefont.
Be is tartotta , amit mondott fél óra múlva ide is ért. Én kócos hajjal  , kisírt szemekkel az ajtóhoz baktattam és beengedtem. Ahogy beért a házba a nyakába ugrottam és sírni kezdtem. Nem tudom meddig állhattunk ott. Teljesen elvesztettem az időérzékemet de egy idő után elengedtem és felmentünk a szobámba.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte kedvesen.
-Semmit...
-De nem szabad ennyire elkeseredned! Te nem ilyen vagy! Erős vagy! Túl fogsz lenni ezen az egészen és boldog leszel ! OK?-nézett mélyen a szemembe.
-Majd egyszer...talán..de nem most...ez még korai...-válaszoltam neki.
-Megértelek. Ilyenkor a dalírás segít , engem is ez rángatott ki a gödörből.-mondta.
Én csak bólogattam , mivel nekem egyáltalán nem ezen járt az eszem. Hanem sokkal rosszabb dolgokon , amiket nem szabadna csinálnom. Estig volt itt de haza küldtem , mivel holnap reggel lesz egy interjújuk és nem akartam hogy fáradt legyen. 11-kor jött apától egy sms-em , hogy 2 hónapra Amerikába kell mennieés hogy nagyon sajnálja hogy nem tud elköszönni.Visszaírtam neki , hogy semmi gond nem ő tehet róla és hogy jó munkát. Hajnali 1-kor megébredtem és egyszerűen nem bírtam visszaaludni ezért gondoltam elmegyek egyet sétálni. Mentem , mentem , és csak mentem azt sem néztem merre megyek csak a lábaim vittek. Hirtelen egy kocsma előtt találtam magamat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beléptem oda. Jó sokan voltak és a többségük már részeg volt. De az ott akkor nem valahogy nem tudott érdekelni csak elakartam felejteni kicsit ezt az egészet.
-Mit adhatok?-kérdezte egy viszonylag fiatal fiú a pultból.
-Valami erőset!-válaszoltam.
-Szerelmi bánat?-kérdezte.
-Az de nem szeretnék róla beszélni.
Elém tett valami löttyöt , nem nagyon érdekelt , hogy mi volt benne csak lehúztam. Fizettem és elhagytam a kocsmát , fogtam egy taxit és haza mentem.
*Másnap reggel*
Szörnyű fejfájásra ébredtem és 30 nem fogadott hívásra. Abból 15 Ryan volt , 5 Adam , 5 Joel és az utolsó 5 pedig Andy volt. De valahogy ez akkor nem foglakoztatott csak lebaktattam a konyhába bevettem egy fájdalom csillapítót és visszafeküdtem aludni.

Ez ment már kb. 2 hete : aludtam meg gyógyszereztem magamat , mivel anélkül már aludni sem tudtam. Ebben a 2 hétben nagyon sokszor hívtak de egyedül apának vettem fel a telefont és adtam be neki azt a sztorit , hogy minden a legnagyobb rendben van. Úgy éreztem , hogy most már ideje lenne kezdenem magammal valamit ezért felöltöztem bár alig találtam magamnak olyan ruhát , ami nem esett le rólam. Végül egy fekete nadrág és egy bő kötött pulcsi és egy bakancs mellett döntöttem. Felvettem kabátomat és elindultam a közeli Starsbucksba egy kávéért. Megvettem és leültem egy eldugott asztalhoz. Ott volt egy újság és elkezdtem olvasgatni. A végén találtam egy cikket a fiúkról , ami arról szólt hogy mostanában nincsenek a toppon és Andy és Ryan többször is elsírták magukat a színpadon. Ryan nem különösebben érdekelt de Andy miatt aggódtam ezért írtam neki egy sms-t hogy tudnánk e itt találkozni. Szinte azonnal jött a válasz: Igen, amilyen gyorsan csak tudok megyek. Fél óra elteltével meg is érkezett.
-Szia! Tudod mennyire aggódtunk érted??-kérdezte.
-Nagyon sajnálom de kellett egy kis idő , hogy átgondoljam ezt az egészet.-válaszoltam neki.
-Megértelek.-és megölelt.
-Hogy van Joel és Adam?-kérdeztem.
-Hiányolnak.
-Majd felhívom őket és beszélni fogok velük.
-Örülni fognak neki.-mosolyodott el halványan.
Most veszem észre! Milyen vékony vagy! Mikor ettél te egyáltalán??
-Régen , de nincs is étvágyam.-sütöttem le szemeimet.
-Akkor most azonnal elmegyünk egy étterembe és eszel!-parancsolt rám.
Elvitt egy étterembe , ettem egy keveset utána pedig haza hozott. Na a kajából nem maradt meg bennem semmi az összes kijött belőlem. Ezek után bevettem a napi gyógyszeremet és lefeküdtem aludni.

Itt a 13.rész! :) Lett egy nagyon nagy fordulat ebben a részben , aminek nem valószínű , hogy örültetek de nem akartam unalomba fullasztani a történetet ezért gondoltam ki ezt. Remélem tetszett az új rész :)) Sajnálom , hogy nem volt hétvégén új de nem volt időm felrakni. Köszönöm a komikat és az új feliratkozót :)) Nagyon örülnék neki ha kicsit többen komiznátok mert így nem tudom , hogy egyáltalán érdemes e folytatnom :/
                        Malitcher