11.rész




-Igen , nagyon szívesen leszek a barátnőd!- majdnem elkezdtem ugrálni , de inkább visszafogtam magamat.
Miután szavaim elhangzottak ő  felkapott és megpörgetett a levegőben és egy csókban forrtunk össze.
Aztán megcsörrent a telefonja ő pedig bosszúsan felvette.
-Hallo?-emelte füléhez a telefont.
-Ezt mégis ki a franc találta ki?? Pont most??-lett egyre dühösebb.
-Jó akkor visszamegyünk!-rakta le a telefont.
-Mi az? Mi törtét?-kezdtem el érdeklődni.
-Vissza kell mennünk Angliába , mert beraktak egy plusz koncertet mára. És ezt a manager ma volt hajlandó elmondani.-mondta dühösen.
  Nagyon sajnálom , hogy el kell mennünk.-mondta most már szomorúan.
-Nem a ti hibátok! Menjetek csak vissza én elleszek itt apáékkal!-mondtam neki mosolyogva.
-Köszönöm  , hogy megérted.-mosolygott vissza és megölelt.
Ezzel visszamentünk a kocsihoz és haza indultunk.
-Sziasztok!-köszöntünk mindenkinek , mikor visszaértünk a házba.
-Sziasztok! Ryan el kéne kezdened pakolni másfél óra múlva indul a gép.-mondta Andy.
-Jó akkor felmegyek és összepakolok.-és felindult az emeletre.
-Ugye nem haragszol amiért elmegyünk?-lépett oda hozzám Andy.
-Dehogyis! Ezt nem ti akartátok!-mondtam neki.
-Te itt maradsz?-kérdezte.
-Igen itt maradok apáékkal.-válaszoltam.
 Beszéltél már velük?-ültem le a kanapéra.
-Igen , és ők is nemsokára itt lesznek.-mondta.
Mikor ezt kimondta akkor lépett be apa és Annie a házba.
-Mikor indultok?-kérdezte Annie.
-Kevesebb , mint másfél óra múlva.-válaszolt kérdésére Andy.
A beszélgetés több részét már nem hallottam mivel felfelé indultam Ryan szobájába.
-Kész vagy?-léptem be szobájába kopogás nélkül.
-Mindjárt már csak pár cucc és már kész is vagyok.-mondta.
  Ugye tudod , hogy nem akarlak itt hagyni? Főleg ezek után... És a többiek még nem is tudnak róla.-jött közelebb hozzám.
-Majd elmondjuk nekik , de most az a fontos , hogy érjétek el a gépet szóval gyere menjünk le.-mondtam neki.
-Most el akarsz küldeni?-mondta ezt tettetett sértődöttséggel.
-Persze , pasizni akarok!-mentem bele a játékába.
-De csak a normálisakat cserkészd be!-mondta és mindketten elröhögtük magunkat.
-Na gyere menjünk le.-mondtam neki és kezdtem el kihúzni a szobából.
Mire leértünk már mindenki lent volt a bőröndökkel együtt.
Úgy döntöttünk , hogy a repülőtérre nem kísérjük ki őket , hanem itt elbúcsúzunk mindenkitől. Mindegyiküknek adtam egy ölelést ( Ryannek adtam volna mást is de megbeszéltük , hogy majd csak azután mondjuk el nekik miután haza mentünk a nyaralásról). Elindultak és itt hagytak minket.
*1 héttel később*
Végre megyünk haza! Nem azt mondom , hogy rossz volt ez a hét csak hát már nem voltak itt és hiányoztak , főleg Ryan. Bár mindennap beszéltünk skypeon , de az akkor sem volt ugyan az.
-Na indulhatunk?-kérdezte apa.
-Persze. Végre indulunk haza!-mondtam.
A repülő út elég unalmasan telt , mivel egyedül kellett ülnöm. 1 óra múlva szerencsésen leszálltunk és elindultunk a csomagokért. Viszonylag hamar megtaláltam a bőröndömet és apáékkal kifelé indultunk.
2 nappal előbb jöttünk haza , mint kellett volna , ezért kigondoltam , hogy meglepem őket mivel ha már haza jöttek a manager több koncertet is berakott nekik a szünetükre. Nem szóltam Ryannek , hogy mikor jövünk haza úgy hogy ma meglepem őket a koncert után. Mire visszaértünk Annieékhez már fél 1 volt ezért elkezdtem készülődni. Felvettem egy piros csőnadrágot hozzá a Lawsonos pólómat és egy bakancsot. Feltettem egy alap sminket , előszedtem egy táskát beledobáltam pár fontos cuccot és már siettem is le a lépcsőn.
-Hova sietsz ennyire?-kérdezte apa.
-Meglepem a fiúkat a koncerten.-válaszoltam neki.
-De hát a koncert nem Manchesterben lesz?-kérdezte.
-De ,  éppen azért sietek ennyire.-válaszoltam neki.
-Tessék itt a kocsikulcs , vidd el.-dobta oda nekem a kulcsot.
-Komolyan?-kerekedtek el a szemeim.
-Persze. De menj , mert nem fogsz oda érni.-mosolygott rám.
-Imádlak! Nagyon nagyon köszönöm , de most már tényleg megyek.-adtam neki egy gyors ölelést , felkaptam a kabátomat és már ott sem voltam. 7-re oda is értem ,  már csak a koncert helyszínét kellett megtalálnom. Meg is lett és fél 8 után már ott is voltam. Leparkoltam és az aréna hátsó bejáratához siettem , mivel ott adja oda a managerük a jegyemet.
-Hello! Te vagy Jessie?-kérdezte.
-Hello! Igen én vagyok.-mondtam neki.
-Itt a jegyed és jó szórakozást!-mosolygott rám kedvesen.
-Nagyon szépen köszönöm még egyszer , hogy szerzett nekem jegyet a koncertre.-viszonoztam gesztusát.
Ezzel elváltak útjaink ,  én az aréna eleje felé indultam ő pedig visszament az arénába. Már nagyon sokan voltak az aréna előtt , én pedig ugyan úgy izgultam , mint az első koncert előtt. Beálltam a sorba és vártam hogy bejussak , közben pedig pár lány Lawson dalokat kezdett el énekelni így én is csatlakoztam hozzájuk. Gyorsan eltelt az a másfél óra és egy csomó mindenkivel megismerkedtem. Végre elkezdtek minket beengedni az arénába , viszonylag hátul voltam mivel nem akartam hogy meglássanak. A koncert nagyon jó volt csináltam egy csomó videót és képet. Mielőtt vége lett volna az utolsó számnak is egy biztonsági őr és bevitt a backstagebe. Mikor lejöttek a fiúk és Ryan háttal állt nekem hirtelen ráugrottam a hátára és borultunk egy hatalmasat. A többiek kb. negyed órán át fetrengtek a röhögéstől.
-Nem tudom , hogy ki vagy és mégis miért ugrottál rá a hátamra de légyszíves szállj le rólam.-mondta Ryan egy kicsit mogorván.
-Hát ha ennyire nem örülsz nekem akkor el is mehetek.-álltam fel és indultam el a kijárat felé.
-Jessie te vagy az? Hogy kerülsz ide? Neked még nem Franciaországban kéne lenned?-lepődött meg.
-De ott kéne lennem ,  de úgy döntöttünk , hogy haza jövünk , mert már nem volt semmi olyan amit megnézhettünk volna.-válaszoltam neki.
-Örülök , hogy itt vagy!-mosolygott rám és megölelt.
-Én is örülök neki.-nevettem el magam és megcsókolt.
-Ööööö... ti most együtt vagytok?? Mégis mióta? És mi miért nem tudtunk róla?-akadt ki kicsit Andy és látszott Joelen és Adamen is hogy eléggé meglepte őket a dolog.
-Igen , aznap jöttünk össze mikor elmentetek. Hát , mert úgy beszéltük meg , hogy akkor mondjuk el mindenkinek , mikor mindenki itthon lesz.-válaszoltam Andy kérdéseire.
-Így már értem.-válaszolt Andy helyett Joel.
-Ugye most már megölelhetek mindenkit? Régen láttalak titeket!-mondtam nekik.
-Persze , gyere.-tárta szét karjait Joel.
Mindenkit jól megölelgettem és váltottam is velük pár szót. Ezután bementünk az öltözőjükbe gyorsan átöltöztek és haza fel indultunk. Persze Ryan és én külön kocsival mentünk , mivel nem hagyhattam ott apa kocsiját.



Ennyi lett volna a 11.rész. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Örülnék pár kominak is :) Nagyon köszönöm a komit az előző részhez! :) Nem tudom mikor lesz következő rész lehet , hogy ma még írok egyet de lehet hogy csak jövő héten lesz új rész.
                  Malitcher