20.rész



*pár órával később*
Már tűkön ülve vártam , hogy Ryan megkapja az sms-t és végre megtudjam , hogy miért is keresett meg anyám. Végre jelzett Ryan telefonja. Kirángattam a kezéből és azonnal beléptem az sms-ekbe.
Ez állt benne:
                   londoni címe: Abbey Road 3.
                   amerikai címe: Maddison Sugárút 54.
-Ugye valaki eljön velem?-kérdeztem.
-Persze!-állt fel rögtön Ryan és Andy is.
Beültünk a kocsiba és elindultunk a megadott cím felé. Persze , hogy London másik felében volt a hotel ahol megszállt. 1,5 órát utaztunk s az után végre oda értünk. A kocsi szinte meg sem állt én már ki is pattantam belőle és berohantam a szállodába.
-Jó napot! Emily Wattsont keresem. Itt szállt meg?-mondtam el egy szuszra kissé lihegve.
.Jó napot! Megkérdezhetem , hogy Ön milyen kapcsolatban áll vele?-kérdezte.
-A lánya vagyok.-válaszoltam kicsit sürgetően.
-Ooo így már értem , akkor sajnálattal kell közölnöm , hogy már elment , de ezt a levelet itt hagyta magának.-mondta
-Értem... Azért köszönöm a segítséget.-kivettem a levelet a kezéből és elhagytam a hotelt.
Csalódottan beszálltam a kocsiba és megkértem Andyt , hogy menjünk haza.
-Mi a baj? Mi történt?-kérdezte aggodalmasan Ryan.
-Elment... és csak egy kicseszett levelet hagyott itt... Ennyit értem neki?-sírva fakadtam.
-Ne sírj! Nagyon sajnálom , hogy ez történt.-hajolt oda hozzám és megölelt.
-Ugye nem haragszotok meg , ha erről egy ideig nem szeretnék beszélni? Ezt a többieknek is megmondanátok?-kértem meg őket még mindig zokogva.
Egész haza úton Ryan vigasztalt. Nagyon jól esett. Végre azt éreztem , hogy megint törődik velem valaki. Mikor haza értünk én csak felrohantam a szobámba és senkihez sem szóltam.

*lent , mikor Andy és Ryan bejönnek Jessie után*
  /író szemszöge/
-Mi történt?-kérdezte Annie.
-Megint itt hagyta ... Csak egy levelet hagyott és valószínűleg már Amerikában van.-mondta el a történteket Andy.
-Olyan rossz volt látni , ahogy ott zokogott a vállamon...-mondta Ryan fejét rázva.
-Elhiszem. Annyi mindenen ment már keresztül már keresztül és , mikor végre minden jobbra fordult megint történik valami rossz.-mondta szomorúan Annie.
-Arra szeretnélek megkérni titeket , hogy ne beszéljetek előtte az anyjáról. Ezt kifejezetten ő kérte.-mondta el Ryan Jessie kérését.

*eközben Jessie szobájában*

Beértem a szobámba és sírva lerogytam az ajtó elé a levelet szorongatva.
Miért pont velem történnek ilyenek?? Mit vétettem?? Tudom ,  hogy nem voltam egy minta gyerek...sőt! De ,  azért nem hiszem , hogy ezt érdemlem. Ezek a gondolatok jártak a fejemben , miközben kibontottam a levelet.
Ez állt benne:
  Kedves Jessie!
Ezt a levelet , azért írtam , mert valószínűleg soha többé nem foglak látni. Nagyon sajnálom , hogy ilyen rossz anya voltam és csak úgy otthagytalak. Sajnálom , hogy egyedül maradtál apáddal , mikor kicsi voltál. Most elszeretném neked mondani ennek az okait.
1.ok: Fiatal voltam , megijedtem és elfutottam a felelősség elől. Tudom , hogy ez nem mentség     , de mindenki hoz az életében legalább egyszer egy rossz döntést.
2.ok: Nem akartam egy kisvárosban leélni az egész életemet. Bár most már belátom ez volt                életem egyik legrosszabb döntése.
3.ok: Féltem , hogy a szüleim megtudják. Mert ha akkor tudomást szereztek volna rólad engem           kitagadtak volna. Belátom ezt sem kellet volna féltenem , mivel a születésed után elég                 zavaros éveim voltak. Sok olyan dolgot tettem , amiket nem kellett volna. Ezért                             kitagadtak.
Végezetül csak annyit szeretnék mondani ,  hogy én mindig is szeretni foglak. Nagyon sokszor gondoltam rád , hogy mi is lehet az én pici lányommal? Jól van? Betudott illeszkedni  az iskolába? Milyen tanuló?
Ezek a gondolatok/kérdések keringtek a fejembe a legtöbbször. Tisztában vagyok azzal , hogy nem 23 éves korodban kellett volna megkeresselek. De nem volt hozzá bátorságom. Még egyszer és utoljára leírom , SAJNÁLOM!
    
                  Emily xx
Miután elolvastam a levelet már annyira nem haragudtam rá , de az elmúlt 20 évtől , akkor sem tudok eltekinteni. Egyre jobban össze vagyok zavarodva. Már semmit sem tudok... Éppen ezek a gondolatok jártak a fejemben , mikor halkan kopogtak az ajtómon. Felálltam az ajtótól és résnyire nyitottam azt.
Joel és Ryan volt ott.
-Bejöhetünk?-kérdezte meg félve Joel.
-Gyertek.-nyitottam ki az ajtót annyira , hogy beférjenek rajta.
-Jobban vagy már?-nézett rám aggodalmasan Ryan.
-Jobban leszek.-feleltem , miközben leültem a babzsák fotelembe ők pedig oda húztak 2 másikat az enyémmel szembe.
-Mit fogsz most csinálni?-nézett rám Joel.
-Írok neki egy levelet és próbálom elfelejteni ezt az egészet.
-Akarsz vele valaha még beszélni?-kérdezte Ryan.
-Nem , ezek után már biztosan nem.-ráztam meg a fejemet.
-Biztos vagy ebben?-kérdezte Joel.
-Igen , 100%-ig. Ha csak ennyit érek neki , hogy leráz egy levéllel és elmegy. De erről most már tényleg nem akarok beszélni.-néztem rájuk.
 Többiek?-kérdeztem.
-Azt mondták , hogy velünk vagy meg a legjobban , ezért mi jöjjünk fel. Ők meg lent maradtak.-mondta Joel.
-Hogy gondolhatják ezt?? Senki sincs előbbre vagy hátrébb! Most azonnal lemegyek hozzájuk.-tápászkodtam fel a babzsák fotelemből és lefelé indultam.
-Mi az , hogy nem jöttetek fel? Titeket is ugyanúgy bírlak , mint a többieket.-támadtam le őket.
-Hát , azt hittük , hogy minket nem bírsz...
-Andy te a "tesóm" vagy , hogy ne birnálak?? Meg ha nem bírnálak szerinted eljöttem volna segíteni?? Adam veled tényleg nem tudtam sokat beszélni , de ezen változtatni fogunk és holnap , ahogy megígérted megmutatod a kutyáidat.-mondtam el nekik a monológomat.
Nem mondtak semmit , de ebben az ölelésben minden benne volt. Közben Ryan és Joel is lejöttek és minket néztek.
-Na minden rendben?-érdeklődött Ryan.
-Igen , minden a legnagyobb rendben van.-válaszoltam neki mosolyogva.
Már egy ideje csak egymást néztük. Közben a többiek csendesen kisurrantak a nappaliból és magunkra hagytak minket.
-Jessie én szeretlek!-tört ki hirtelen Ryan.
-Én is , de félek , hogy megint az lesz , mint múltkor...-hajtottam le fejemet.
-De az nem az én hibám volt és megígérem , hogy soha többet nem megyek el valamelyik fiú nélkül bulizni.-jött vészesen közel hozzám.
-Öhm...akkor most mi legyen?-néztem fel rá zavartan.
-Most meg kéne csókoljalak utána megbocsátasz és újra együtt leszünk.-és megcsókolt.
Abban a csókban minden benne volt a szerelem , a megbánás és a vágyakozás. Mikor csókunk véget ért én szólaltam meg először.
-Megbocsátok , teljesen.-csak két szó , de ezeknek nagy súlya van és remélem nem él vissza vele.
-Köszönöm és szeretlek.-mondta és rám mosolygott.
-Én is. De mostantól a múlt nem érdekel senkit csakis a jelen!-mondtam neki és visszamosolyogtam.
-Ez az!!!-hallottunk egy kiáltást kintről.
Oda mentünk az ajtóhoz , mivel megakartuk nézni , hogy mi történt , de helyette csak 3 fetrengő őrültet találtunk a földön. ( Mivel fellöktük őket , ahogy kinyitottuk az ajtót.)
-Ti meg mi a fészkes fenét csináltok itt?-néztem rájuk.
-Hát nem hallgatóztunk az biztos.-tápászkodott fel Adam a földről.
-Persze , én meg Teréz anya vagyok.-mondtam szarkasztikusan.
-Tényleg kibékültetek?-nézett fel ránk Andy , mivel ő még mindig a földön fetrengett. Úgy látszik kényelmes.
-Igen , kibékültünk.-ölelt meg hátulról Ryan.
-Örülünk neki.-mosolyogtak ránk.
Ekkor Annie lépett be az ajtón és elég érdekesen nézett a még mindig a földön fetrengő Andyre.
-Fiam , te mi a fészkes fenét keresel a földön??
-Semmit , semmit!-ugrott fel egyszerre Andy a földről.
Erre Annie már nem mondott semmit , hanem hozzánk fordult.
-Kibékültetek?
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Akkor főznöm kell valamit.
-Ennyiért igazán nem szükséges.-mondtam neki , mert nem akartam , hogy megerőltesse magát.
-Dehogyisnem!-és ott hagyott minket.
Mi addig bementünk a nappaliba és ott beszélgettünk. Mikor egyszer csak egy nagy koppanást hallottunk.


Ennyi lett volna a 20.rész. Remélem mindenkinek tetszett és kicsit izgalmas is lett. Most végre sikerült egy igazán hosszú részt írnom. :) Komikat szeretnék kérni , mert az el előttire is csak egy jött. :/ De azt viszont nagyon szépen köszönöm. :)
      Malitcher

19.rész





Ő volt ott , akit már 3 éves korom óta nem láttam.
-Anya! Te mit keresel itt?
-Téged... Hát nem is örülsz a saját anyádnak??
-Nem...Az , aki nem keresett 3 éves korom óta az nem nevezheti magát anyának...-és az arcába csaptam az ajtót.
-Ki volt az?-kérdezte Andy.
-Senki. Csak egy számomra halott ember.
-De most komolyan!
-Anyám volt az! Most boldog vagy?-ordítottam rá és sírva lerogytam az ajtó elé.
-Hé , semmi baj!-ölelt meg.
-De most mégis miért keresett meg?? Megint tönkre akarja tenni az életemet?-kérdeztem sírva.
-Ha ennyire érdekel kérdezd meg tőle.
-De én soha többé nem akarok vele találkozni!-ezzel felrohantam a szobámba és álomba sírtam magam.

*másnap*
Szinte egész éjszaka nem aludtam semmit. Csak azon járt az agyam , hogy anyám mi a francot akarhat tőlem ennyi év után.
Kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába. Már mindenki ott volt. Mindenkinek nagyon jó kedve volt. Csak én volt az , aki a komorságával megfagyasztotta a hangulatot.
-Jó reggelt!-próbáltam valamilyen mosolyt csalni az arcomra , de nem nagyon sikerült.
-Neked is!-köszönt vissza mindenki.
-Beszélhetünk?-jött oda hozzám Ryan.
-Menjünk.-intettem a veranda felé.
Ott leültem egy kerti székre és rágyújtottam.
-Tényleg itt volt tegnap este anyád?
-Igen...-szívtam bele a cigimbe.
-És mit mondott? Beszéltetek egyáltalán?-érdeklődött.
-Hát nem éppen.
-Ezt , hogy érted?
-Hát öhm...Rácsaptam az ajtót.-válaszoltam.
-Te most komolyan rácsaptad az ajtót?kerekedtek el szemei.
-Mégis mi a szart kellett volna csinálnom?? Ugrottam volna a nyakába??
-Nem így értettem. Hanem meg kellett volna kérdezned , hogy mégis mi a francért keresett meg 20 év után.
-Ebben igazad van...Ezen agyaltam egész éjjel és egy szemhunyásnyit sem aludtam...
-Hát akkor keresd meg!
-Mégis hogyan , amikor rácsaptam az ajtót és azt sem tudom hol van?-kérdeztem tanácstalanul.
   Csak annyit tudok , hogy eredetileg Amerikában él , de azt is csak azért , mert apa mondta.
-Vannak kapcsolataim. Meg fogjuk találni.
-Milyen kapcsolataid vannak neked?
-Nem olyan kapcsolatokra gondoltam! Apa tesója rendőr ő biztos tud segíteni.-magyarázta.
  Ide hívom , beszélsz vele , elhozza az adatbázisát , azonosítod és majd csak azután keresi meg a címét.vázolta fel a teendőket.
-Mikor hívod fel?
-Rögtön miután reggeliztünk , de most menjünk be , mert megfázol és éhes is vagyok.-invitált befelé.
Ezek után bementünk , megreggeliztünk bár nem nagyon volt étvágyam de azért valamennyi ételt magamba tuszkoltam. Miután végeztünk Ryan felhívta George-ot , hogy eltudna e jönni és eltudná e hozni minden Emily Wattson nevű nő aktáját. Először nem értette , hogy miért kéne ezt megtenni , de Ryan elmagyarázta ezt a helyzetet és így már hajlandó volt segíteni. Azt mondta 1 óra múlva itt lesz , ezért felsiettem a szobámba felöltözni.

*1 óra múlva*

Már tűkön ülve vártam , hogy megérkezzen. Nem tudom , hogy mi ütött belém egész eddig hallani sem akartam róla most meg már alig várom megtaláljuk. Néha komolyan nem értem magamat. Egyszer ezt akarom egyszer meg azt.
Mikor már az idegösszeomlás szélén voltam csengettek.
Ryan nyitott ajtót és oda kísérte hozzám.
-Jó napot! Jessie White vagyok.-mutatkoztam be.
-Jó napot! George Fletcher vagyok. De nyugodtan tegezz csak.-mondta.
-Ok.-válaszoltam
-Akkor itt vannak a papírok nézd át és ha megtaláltad szólj.-adta a kezembe őket.
Már egy csomót átnéztem , mikor végre megtaláltam.
-Ő az.-adtam a kezébe.
-Jó , akkor megkeresem a kapitányságon az elérhetőségeit és megírom Ryannek.-mondta.
Ezek után kikísérte Ryan és elment.



Ennyi lett volna a 19.rész. Remélem mindenkinek tetszett és nem lett olyan rossz. :)) Komikat szeretnék kérni , mert mostanában alig kapok néhányat.
     Malitcher

18.rész




*másnap*
Délután 1-kor dobott ki az ágy. Levánszorogtam a konyhába , feltettem a kávét főni és kimentem elszívni egy szál cigit. Mire végeztem a kávé is kész lett , ettem pár falatot és visszamentem a szobámba. Ott elővettem a laptopomat és megnyitottam a skypeomat és a twitteremet. Éppen untattam a népet , mikor skypeon hívtak. Apa volt az.
-Szia kicsim! Hogy vagy?-üdvözölt.
-Szia! Megvagyok. Csak elég fáradt vagyok a tegnap esti koncert miatt.-válaszoltam.
-Milyen koncerten voltál?-érdeklődött.
-Ryan szerzett jegyet a FOB koncertre és vitt el.-mondtam neki nagy mosollyal az arcomon.
 És milyen Amerika?-kérdeztem.
-Fárasztó , egész nap meg sem álltam annyi dolgom volt.-mondta fáradtan apa.
-Annievel beszéltetek?
-Igen , mondta , hogy már jobban van és nehogy haza merjek jönni. Pedig már ott tartottam , hogy ma már indulok is.
-Nem kell haza jönnöd , vigyázunk rá!-nyugtattam meg.
-Mondta Annie , hogy minden nap beszoktál hozzá menni.
-Igen , és nemsokára ki is fogják engedni.-mondtam neki a jó hírt.
-Mondta és örülök neki.-mondta ásítva.
-Apa menj aludni! Majd holnap beszélünk. Jó éjszakát!-köszöntem el.
-Neked pedig jó napot!-és ezzel be is zárta az ablakot.
Ezután még twittereztem egy kicsit , mikor Andy küldött egy sms-t , hogy ma engedik haza Annie-t és jó lenne ha segítenék neki rendbe hozni a házat. Visszaírtam neki , hogy max háromnegyed óra és ott leszek. Gyorsan előszedtem az egyik fekete ülepes melegítőmet , felsőnek egy fehér ujjatlant választottam arra pedig felvettem egy farmer inget. Hozzá meg még egy régi torna cipőt választottam. Mint ígértem háromnegyed óra múlva oda is értem , kinyitottam a bejárati ajtót és beléptem a házba. Amit ott láttam az kicsit lesokkolt. Minden tele volt gyors kajás dobozokkal meg mindenféle üvegekkel.
-Andy!!! Mi a francot műveltél itt?? Mikor pár napja itt voltam még minden rendben volt!!-mondtam neki szinte vörös fejjel.
-Tegnap este itt volt pár haverom és hát csináltunk egy kis rendetlenséget.-szabadkozott.
-Egy kis rendetlenséget?? Na most húzzál fel a szobádba , öltözzél fel és gyere le segíteni!!-mondtam neki még mindig vöröslő fejjel.
10 perc sem telt bele már itt is volt.
-Így már jó vagyok főnökasszony?-mondta szem forgatva.
-Igen , csak kezdjük már el mert sosem fogunk végezni.-sóhajtottam egyet.
Összeszedtük az összes szemetet a földről , miután kihordtuk azokat a kukába Andy kezébe nyomtam a felmosó rongyot , hogy mosson fel az egész házban. Miközben ő felmosott én addig elmosogattam és letörölgettem a bútorokat. Miután végeztünk felmentem az emeletre zuhanyozni és átöltözni. Mikor végeztem jöttem ki a fürdőből , de valakibe bele ütköztem. Hát ki más lett volna ha nem Ryan??
-Hát te meg , hogy kerülsz ide?-lepődtem meg.
-Andy áthívott minket , hogy legyünk itt , mikor megérkezik Annie.-magyarázta , miközben elég feltűnően bámult.
-Értem. de én most inkább mennék , mert ez így elég kínos.-nevettem el magam kínomban.
-Miattam így is maradhatsz! Engem nem zavar.-mosolyodott el Ryan.
-Örülök , hogy téged nem zavar , de inkább felöltözök.-hagytam ott szem forgatva.
Gyorsan besurrantam a szobámba , felvettem egy szaggatott farmert hozzá pedig egy kockás inget. És lementem a többiekhez.
-Látom felöltöztél.-üdvözölt ismét Ryan.
-Miért ne öltöztem volna fel??
-Pedig jobb lett volna ha törölközőbe maradsz.-kacsintott rám.
Erre inkább már nem reagáltam semmit csak levágtam magamat Andy mellé és elkezdtem TV-t nézni. Nem volt semmi érdekes ezért elkezdtem kapcsolgatni , mikor oda értem egy zene csatornára  éppen az egyik számuk ment.
-Kik ezek a jó pasik?-kérdezte tettetett meglepődöttséggel Joel.
-Hát nem is tudom , de meg kéne őket ismernünk! Várjunk csak azok mi vagyunk!-csapott a homlokára Adam.
Én erre inkább nem mondtam semmit csak ott hagytam őket had csodálják csak magukat a TV-ben.
Gondoltam gyorsan csinálok valami kaját , mire Annie haza ér. Eldöntöttem , hogy Milánóit fogok csinálni , mert gyorsan meg van és finom is. szerencsére egyik fiú sem jött be így zavartalanul megtudtam csinálni a vacsorát. Hallottam , hogy egy kocsi állt meg a ház előtt. A fiúk azonnal kimentek segíteni Annienek a csomagjait behozni. Én gyorsan mindent takarékra hajtottam és eléjük mentem.
-Szia! Jó újra itthon látni.-köszöntöttem.
-Én is örülök , hogy újra itthon lehetek.-mosolygott rám , miközben bevezettem a nappaliba.
Eközben a fiúk behozták minden cuccát én pedig udvariasan ott hagytam a vacsora végett.
-Vacsora!!-szóltam ki nekik a konyhából.
  Mindenkinek jó étvágyat! Remélem nem lett olyan rossz.
Annie egyszer csak csendet kért.
-Szeretnék mondani nektek valamit. Ezt már nyaralás óta tudjuk , de sosem alkalmunk elmondani nektek.-kezdett bele mondandójába.
  Tudom , hogy apád nincs most itt , de ezt közös megegyezéssel mondom el. Apád és én gyermeket várunk.-bökte ki.
Hirtelen meg sem tudtam szólalni csak tátott szájjal bámultam magam elé.
-Nagyon örülünk neki.-ment oda Andy Anniehez.
-Igen , tényleg.-mosolyogtam rá.
Mindenki gratulált én pedig alig vártam , hogy beszélhessek apával skypeon. Nem kellett sokat várnom 6 óra után hívott is.
-Miért csak most mondtátok el?-támadtam le egyszerre.
-Nem tudom. Akkor valahogy nem tűnt alkalmasnak.-válaszolt.
   De ugye nem baj?-ijedt meg.
-Nem dehogyis , nagyon örülök neki!-mosolyogtam rá.
-De viszont van egy kis baj...
-Jézusom ugye nem történt veled semmi??-ijedtem meg.
-Nem semmi ilyesmiről nincs szó. Hanem találkoztam anyáddal.-mondta el végül.
-Hogy mi?? Mégis hogyan?? Hol??-ez most nagyon váratlanul ért.
-Tegnap az irodában jött oda hozzám , hogy emlékszem e rá és , hogy meg akar téged ismerni.-mesélt el mindent.
-És ugye megmondtad neki , hogy én nem akarok vele találkozni??
-Nem mondtam neki semmit csak annyit , hogy ezt előtte meg kell veled beszélnem.
-Jó , akkor meg is mondhatod neki , hogy én nem akarok vele találkozni!
-De Jessie!
-Nem apa! Ha eddig nem akkor ezután se!zártam le a témát.
Ezek után még beszélgettünk egy kicsit , de mennie kellett ezért letettük.
Csengettek , de senki nem nyitott ajtót ezért levánszorogtam az ajtóhoz. Egy olyan személy állt ott akire nagyon nem számítottam és legszívesebben rácsaptam volna az ajtót.


Ennyi lett volna a 18.rész. Remélem ez most jobb lett , mint az előző rész. Jól esne pár komi , mert nem nagyon kapok visszajelzéseket arról , hogy milyenek a részek :/
Köszönöm , aki elolvasta :))
         Malitcher

17.rész




Mikor visszaértünk a kórterembe mindenki minket nézett. Nagyon zavaró volt , de én csak leültem Annie mellé.
-Most minket fogtok bámulni egészen addig , amíg el nem mondjuk , hogy miről beszéltünk?.szólaltam meg végül.
-Igen.-válaszolták.
-Ha elmondom abbahagyjátok? Mert ez már eléggé zavaró.-mondtam.
-Igen , csak mond már!-ült fel az ágyon Annie.
-Megbeszéltük ezt az egészet és arra jutottunk , hogy előröl kezdünk mindent mintha csak most találkoztunk volna.-vázoltam fel a helyzetet.
Miután elmondtam szerencsére békén hagytak minket. Még ott voltunk 1 órát , aztán haza indult mindenki. Már majdnem otthon voltam , mikor megcsörrent a telefonom.
-Hallo!-vettem fel.
-Ryan vagyok. Nagyon fárad vagy?-szólt bele köszönés nélkül.
-Attól függ miről van szó.-válaszoltam , miközben megálltam a házam előtt.
-Ha azt mondanám elvinnélek egy FOB koncertre , akkor mit mondanál?
-Van jegyed a mai FOB koncertre?-lepődtem meg.
-Ha azt mondod , hogy eljössz velem , akkor van.
-Igen , igen elmegyek veled!!-ugráltam az utca közepén. ( szerencsére senki nem látott )
-Akkor fél órád van elkészülni.-mondta halál nyugodtan.
-Miiii?? Hogy fogok én elkészülni annyi idő alatt??-akadtam ki.
-Hidd el megoldod ha akarod.-nevetett be a telefonba.
  De most menj készülődni. Fél óra múlva ott vagyok.-ezzel letette a telefont.
Ezek után , amilyen gyorsan csak tudtam bevágtattam a lakásba. Kidobáltam a szekrényemből az összes létező fekete pólómat és elkezdtem válogatni. Volt Paramore-os , Lawson-os , sima fekete , fekete szegecses , halál fejes és még sorolhatnám. Nagy nehézségek árán megtaláltam a FOB-os pólómat és magamra kaptam. Hozzá felvettem a fekete szaggatott gatyámat és a fekete bakancsomat. Hajamat lófarokba kötöttem , magamra kaptam a kedvenc farmerdzsekimet ( ami olyan volt , hogy az ujjai bőrből voltak ). Lefutottam a lépcsőn ittam egy gyors kávét és már siettem is ki , mert Ryan már várt.
-Látom kész lettél.-üdvözölt.
-Szerencsére.-mondtam kissé lihegve.
  Lehet egy kérdésem?
-Már megvolt.-nézett rám , miközben elindultunk.
-De most komolyan!-hisztiztem.
-Na , jó mond.
-Te mégis hogyan szereztél jegyet a koncertre?
-Felmentem a netre és megrendeltem.-válaszolta.
-De én 1 hete néztem és már akkor sem volt jegy.-mondtam.
-Jó. Az az igazság , hogy én már kb. 3 hete megvettem ezeket , mikor még együtt voltunk.-magyarázta.
-Óó értem.-ez nagyon kínos volt úgy , hogy inkább gyorsan témát váltottam.
  És hova szól a jegyünk?-érdeklődtem.
-Azt hiszem a 2-es szektor második sorába. De ott vannak a kesztyűtartóban nézd meg.-nézett rám.
-De hát az rohadt közel van! Az pont a színpad közepénél van! És tényleg oda szólnak a jegyek!-fangirlingeltem.
-Jól vagy?-nevette el magát.
-Majd ha kiszállunk a kocsiból rosszabb leszek. A koncertről meg ne is beszéljünk.-mondtam el neki , hogy mire számítsunk.
-Akkor szerintem én fogok videózni.-jegyzte meg.
-Megköszönném.-mosolyogtam rá.
Megálltunk a kocsival én kiszálltunk és a fangirling rohamom után állhattunk is be a sorba.
Szerencsére nem kellett sokat várnunk hamar betudtunk menni. Elkezdődött a koncert  én pedig végig tomboltam a koncertet. Ryan szerintem már azon gondolkodott , hogy haza vigyen e vagy a gyogyóba. A koncerten elénekelték a The Phoneix-et , a My Songs Know What You Did In The dark-ot , az Alone Together-t , a Just One Yesterday-t , a Where Did The Party Go-t , a Dance , Dance-t , a Mighty Wall-t és a Thanks For The Memories-t. Miután vége lett kimentünk az arénából , de előtte vettem még egy FOB-os pólót. Ryannel megígértettem , hogy átküldi az összes videót és képeket , amit csinált nekem. Mondta , hogy van olyan , amin csak én és Pete vagyok rajta ( az lesz az új profilképem és háttérképem mindenhol ).
Haza vitt elbúcsúztunk , bementem a lakásba bedőltem az ágyamba és reggelig fel sem ébredtem.

Ennyi volt a 17.rész. Remélem tetszett mindenkinek. :) Tudom , hogy nem lett olyan jó meg hosszú lett , de ennyi tellett most tőlem. Jövő héten legközelebb csütörtökön lesz! Köszönöm a komikat! :))
             Malitcher

16.rész



Délelőtt dolgoztam délután pedig elmentem Anniehez. Most már nem állított meg a nővér csak rám nézett én pedig folytattam utamat a lift felé. Mikor felértem csak pár nővér mászkált a folyosón a gyógyszeres tálcájával. Oda értem a 144-es szobához és benyitottam.
-Szia! Ugye nem zavarlak?-üdvözöltem.
-Dehogy zavarsz! Legalább nem unatkozom itt egyedül.-válaszolta.
-Hogy vagy? Mit mondott az orvos?-kérdeztem.
-Most már jobban. Azt , hogy még egy ideig bent tartanak megfigyelésen és ha már jók lesznek a leleteim haza mehetek. Ryannel mi a helyzet? Tényleg szakítottatok?-érdeklődött.
-Megcsalt... Hivatalosan nem mondtuk ki a szakítást. Arra megkérhetlek , hogy apának ezt ne mond el?  Nem szeretném ha megtudná.-kértem meg.
-De mi történt?-kérdezte. ( Ezek szerint Andy nem mondott neki semmit. )
-Azt pontosan én sem tudom csak az újságban láttam egy másik csajjal csókolózni és azóta nem is beszéltem  vele.
-Találkoztatok már azóta?
-Igen , egyszer amikor itt vártunk , hogy kihozzanak téged a vizsgálóból. De az is elég kínos volt.-mondtam.
Itt beszélgetésünknek vége is szakadt , mivel Andyék léptek be az ajtón. És Ő is ott volt. De hát mit is gondoltam , hogy majd pont most nem jön be Anniehez??
-Sziasztok!-köszöntek.
-Hello!
Ez után oda jött hozzám Ryan.
-megbeszélhetnénk ezt az egészet?-kérdezte.
-Rendben menjünk.-egyeztem végül bele.
Kimentünk a kórteremből és leindultunk a kórház parkjába.
-Na kezdheted.-próbáltam közömbös lenni de nem nagyon ment.
-Tudom , hogy láttad az újság cikket...-itt félbe szakítottam.
-Na ne mond!!-forgattam meg a szemeimet.
-Meghallgatnál anélkül , hogy félbe szakítanál??-kezdett már ő is dühös lenni.
-Jó , bocsánat! Mond.-adtam neki igazat.
-Na szóval tudom , hogy láttad a cikket de csak annyit tudsz amennyit az újságok leírtak.-kezdett bele.
  Annyi volt az egész , hogy részeg voltam az egyik haveromnak a csaja pedig rám mászott. A mai napig azt     sem tudom , hogy mi a neve.
-Egyre jobb!!  Már úgy smárolsz csajokkal , hogy a nevüket sem tudod!-mondtam neki felháborodva.
-Nem úgy értettem! Csak ezzel akartam érzékeltetni , hogy ő engem egyáltalán nem érdekel. Engem csak te érdekelsz! És hiányzol...nem akarlak elveszíteni de azt hiszem már sikerült is...-hajtotta le fejét.
-Nem veszítettél el csak így már nehéz megbíznom benned! Tudod mennyit sírtam??? És gyógyszereztem is magamat!-sírtam el magamat.
-Hogy mit csináltál??-akadt ki.
  Miért csináltad ezt??
-Miattad csak miattad!!! Mert úgy éreztem , hogy az egész az én hibám!-túrtam bele idegesen a hajamba.
-Nagyon sajnálom ezt az egészet. Már nem tudok mit mondani. Bárcsak ne rángattak volna el abba a hülye    buliba.
-Ezt már nem lehet meg nem történté tenni. El kell viselned a következményeket.-mondtam.
-Tudom és megértelek , hogy haragszol rám. De nem tudnál még egy esélyt adni?
-Haragszom is rád. De minden ember megérdemel egy második esélyt.
-Komolyan??
-Igen de azt már most megmondom , hogy nehezen felejtek.
-Köszönöm , hogy adsz még egy esélyt.-hálálkodott.
-De mindent tiszta lappal kezdünk! Mintha most találkoznánk először.-mondtam el neki a 'szabályokat'.
-OK értettem főnökasszony!-szalutált egyet.
-De hülye vagy!-nevettem el magamat.
  Na menjünk be.-kezdtem el befelé húzni.

Ez lett volna a 16.rész. Remélem nem lett olyan rossz és most kapok kicsivel több komit , mint az ezelőtti részre. Következő rész jó esetben csütörtökön lesz , mivel ezen a héten beteg voltam és elég sokat kell majd pótolnom. Komizni és feliratkozni továbbra is lehet! :))
                  Malitcher

15.rész

A mai nap elég unalmas volt. Alig volt dolgom és csak ültem az irodában. Végre valahára eljött a 3 óra és indulhattam Adamhez. Éppen indultam kifelé , mikor jelzett a telefonom , hogy sms-em jött. Andy volt az:Anya kórházba került , amilyen gyorsan csak tudsz gyere ide!

Amint elolvastam azonnal sietősebbre vettem lépteimet , bepattantam a kocsimba és a kórház felé indultam. Út közben felhívtam Adamet , hogy nem tudok most elmenni hozzá mert Annie kórházba került. Teljes mértékben megértette és ő is elindult Anniehez. Viszonylag hamar ott voltam , oda mentem a nővér pulthoz és megkérdeztem , hogy hol találom Anniet.

-Jó napot! Megtudná mondani , melyik kórteremben van Annie Wesley?-kérdeztem meg tőle udvariasan.

-Jó napot! Ön az egyik hozzátartozója?-nézett fel rám.

-Gyakorlatilag nem , de apámnak az élettársa.-válaszoltam.

-Sajnos nem engedhetem fel , mivel nem a hozzátartozója. Csak akkor ha valaki igazolja , hogy tényleg ismeri.-mondta unottan.

-Ez most komoly??-akadtam ki.

-Kisasszony , ha nem lenne komoly akkor nem mondtam volna ezt!-most már ő sem volt nyugodt.

-Jó akkor felhívom a fiát!-lettem egyre idegesebb.

-Hívja.-felelte unottan.

Kivettem zsebemből a telefonomat és felhívtam Andyt.

-Szia , letudnál jönni a nővér pulthoz?-mondtam neki még mindig idegesen.

-Persze indulok , de miért?-kérdezte.

-Mert az a hülye nővér nem hiszi el , hogy ismerem Anniet és így nem enged fel...-feleltem neki.

-Na mindjárt leérek de most leteszem..-ezzel bontotta a vonalat.

Pár perc elteltével már ide is ért.

-Jó napot! Igazolom , hogy ismeri anyámat.  Most már felmehetnénk?-mondta idegesen Andy.

-Menjenek.-válaszolta.

Ezzel otthagytuk a pultnál és a lift felé indultunk.

-Mi történt?-kérdeztem.

-Elvileg szívrohamot kapott... De én sem tudom még semmi pontosat.-válaszolt.

Oda értünk a kórteremhez , ahol vizsgálták , leültünk a fehér székekre és vártunk. Közben megérkezett Adam és Joel is. Már csak Ryan hiányzott. Remélem , hogy ő nem jön ide , de ez lehetetlen , mivel Andy legjobb barátja , szóval valószínűleg ő is hamarosan megfog érkezni. Nagyon féltem újra látni. Nem akartam azt érezni , amikor meglátom , hogy legszívesebben  oda futnék hozzá és azt mondanám neki , hogy nem haragszom rá. De ezt nem tehetem meg , mert ő megcsalt és nem is szeretett igazából sosem. Elérkezett az a pillanat , amit nagyon nem vártam. Megérkezett Ő és olyan tökéletes volt mint mindig. Nem érezhetem ezt nem szabad!! Megcsalt!! Mielőtt még valami hülyeséget csináltam volna gyorsan bevágtam magamat Joel mellé. Ő rám nézett azzal a gyönyörű kék szemével én pedig lehajtottam a fejemet és rá se néztem. Mikor oda ért Andyhez leült mellé és elkezdtek beszélgetni. Én pedig a csendbe burkolózva ültem és csak néztem ki a fülemből. Hirtelen oda fordult hozzám Joel és csak annyit kérdezett hogy:

-Jól vagy?

-Túl élem...egyszer ennek is el kellett jönnie.-válaszoltam.

-Apudnak elmondtátok már?-kérdezte.

-Igen már felhívtuk de nem tud ide jönni... de azt mondta , amint megtudunk valamit azonnal hhívjuk fel.-válaszoltam.

-De hogy hogy nem tud ide jönni? Hisz nem ő a főnök?-csodálkozott.

-Itt igen de ott már nem. New Yorkban ő is csak egy egyszerű alkalmazott.

-Értem.

Itt be is fejeztük beszélgetésünket , mivel egy orvos kilépett a kórteremből.

-Jó napot! Maguk Annie Wesley hozzátartozói?-jött oda hozzánk.

-Igen , én a fia vagyok. Mi történt vele?-lépett oda az orvoshoz Andy.

-Egyenlőre stabil az állapota és nem lesz semmi baja.-válaszolt diplomatikusan az orvos.

-Nagyon köszönöm , hogy megmentette az életét!-hálálkodott Andy.

-Ez a munkám.-válaszolta és otthagyott minket. A nővér azt mondta , hogy egyenlőre csak 1 ember mehet be hozzá és hát az egyértelműen Andy volt. Ő sem lehetett bent sokáig. De mikor kijött látszott rajta , hogy örül neki hogy jobban van. Már későre járt ezért mindenki úgy döntött , hogy haza megy. Már csak mi voltunk ott Andyvel , mikor megszólaltam.

-Ha nem baj nálam alszom. Nincs kedvem már haza vezetni.

-Ok. legalább nem leszek egyedül.-mondta.

-Szerintem indulni kéne mert így sosem fogunk haza érni.-javasoltam

-Igazad van.-ezzel elindultunk a lift felé , beszálltunk a saját kocsinkba és Andyékhez indultunk. Mikor beértünk a házba ez volt Andy első kérdése:

-Kérsz valamit enni? Ettél ma már?-aggodalmaskodott.

-Igen ettem már. Reggelire egy kis rántottát. De köszönöm nem kérek semmit.-utasítottam vissza ajánlatát.

-Az nagyon kevés! Most azonnal enned kell valamit!-és bement a konyhába.

Addig én úgy gondoltam bemegyek a nappaliba TV-zni. 15 perc múlva egy tálcával a kezében jött be. Amin pirítós és tea volt. 

-Nem egy nagy szám de nem tudok főzni.-mentegetőzött.

-Ez most tökéletesen megfelel.mosolyogtam rá.

-Akkor jó.Nagyon rossz volt Ryant újra látni?-kezdett el érdeklődni.

-Túl éltem bár nem volt kellemes.-válaszoltam neki miközben bele haraptam a pirítósomba.

-Sokat beszélgettem vele mostanában...-itt szakítottam félbe.

-Nem érdekel!

-Már nem is szereted?-lepődött meg.

-De , nagyon is! Pedig meg sem érdemelné.

-Akkor meg miért nem beszéled meg vele a dolgokat?

-Mert nem vagyok kiváncsi a hazugságaira!

-Honnan tudod , hogy most hazudni fog?

-Mert Eddig is a pofámba hazudott!!

-Jó szerintem hagyjuk ezt a témát , nem akarok senkivel sem összeveszni.

Kicsit még beszélgettünk de mivel nekem holnap munka , nekik pedig interjújuk lesz ezért hamar elmentünk aludni.

Ennyi lett volna a 15.rész. Nagyon köszönöm a komikat! :) A következő rész nem tudom , mikor lesz de sietek! :) Feliratkozni és komizni továbbra is lehet. :))     Malitcher