19.rész





Ő volt ott , akit már 3 éves korom óta nem láttam.
-Anya! Te mit keresel itt?
-Téged... Hát nem is örülsz a saját anyádnak??
-Nem...Az , aki nem keresett 3 éves korom óta az nem nevezheti magát anyának...-és az arcába csaptam az ajtót.
-Ki volt az?-kérdezte Andy.
-Senki. Csak egy számomra halott ember.
-De most komolyan!
-Anyám volt az! Most boldog vagy?-ordítottam rá és sírva lerogytam az ajtó elé.
-Hé , semmi baj!-ölelt meg.
-De most mégis miért keresett meg?? Megint tönkre akarja tenni az életemet?-kérdeztem sírva.
-Ha ennyire érdekel kérdezd meg tőle.
-De én soha többé nem akarok vele találkozni!-ezzel felrohantam a szobámba és álomba sírtam magam.

*másnap*
Szinte egész éjszaka nem aludtam semmit. Csak azon járt az agyam , hogy anyám mi a francot akarhat tőlem ennyi év után.
Kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába. Már mindenki ott volt. Mindenkinek nagyon jó kedve volt. Csak én volt az , aki a komorságával megfagyasztotta a hangulatot.
-Jó reggelt!-próbáltam valamilyen mosolyt csalni az arcomra , de nem nagyon sikerült.
-Neked is!-köszönt vissza mindenki.
-Beszélhetünk?-jött oda hozzám Ryan.
-Menjünk.-intettem a veranda felé.
Ott leültem egy kerti székre és rágyújtottam.
-Tényleg itt volt tegnap este anyád?
-Igen...-szívtam bele a cigimbe.
-És mit mondott? Beszéltetek egyáltalán?-érdeklődött.
-Hát nem éppen.
-Ezt , hogy érted?
-Hát öhm...Rácsaptam az ajtót.-válaszoltam.
-Te most komolyan rácsaptad az ajtót?kerekedtek el szemei.
-Mégis mi a szart kellett volna csinálnom?? Ugrottam volna a nyakába??
-Nem így értettem. Hanem meg kellett volna kérdezned , hogy mégis mi a francért keresett meg 20 év után.
-Ebben igazad van...Ezen agyaltam egész éjjel és egy szemhunyásnyit sem aludtam...
-Hát akkor keresd meg!
-Mégis hogyan , amikor rácsaptam az ajtót és azt sem tudom hol van?-kérdeztem tanácstalanul.
   Csak annyit tudok , hogy eredetileg Amerikában él , de azt is csak azért , mert apa mondta.
-Vannak kapcsolataim. Meg fogjuk találni.
-Milyen kapcsolataid vannak neked?
-Nem olyan kapcsolatokra gondoltam! Apa tesója rendőr ő biztos tud segíteni.-magyarázta.
  Ide hívom , beszélsz vele , elhozza az adatbázisát , azonosítod és majd csak azután keresi meg a címét.vázolta fel a teendőket.
-Mikor hívod fel?
-Rögtön miután reggeliztünk , de most menjünk be , mert megfázol és éhes is vagyok.-invitált befelé.
Ezek után bementünk , megreggeliztünk bár nem nagyon volt étvágyam de azért valamennyi ételt magamba tuszkoltam. Miután végeztünk Ryan felhívta George-ot , hogy eltudna e jönni és eltudná e hozni minden Emily Wattson nevű nő aktáját. Először nem értette , hogy miért kéne ezt megtenni , de Ryan elmagyarázta ezt a helyzetet és így már hajlandó volt segíteni. Azt mondta 1 óra múlva itt lesz , ezért felsiettem a szobámba felöltözni.

*1 óra múlva*

Már tűkön ülve vártam , hogy megérkezzen. Nem tudom , hogy mi ütött belém egész eddig hallani sem akartam róla most meg már alig várom megtaláljuk. Néha komolyan nem értem magamat. Egyszer ezt akarom egyszer meg azt.
Mikor már az idegösszeomlás szélén voltam csengettek.
Ryan nyitott ajtót és oda kísérte hozzám.
-Jó napot! Jessie White vagyok.-mutatkoztam be.
-Jó napot! George Fletcher vagyok. De nyugodtan tegezz csak.-mondta.
-Ok.-válaszoltam
-Akkor itt vannak a papírok nézd át és ha megtaláltad szólj.-adta a kezembe őket.
Már egy csomót átnéztem , mikor végre megtaláltam.
-Ő az.-adtam a kezébe.
-Jó , akkor megkeresem a kapitányságon az elérhetőségeit és megírom Ryannek.-mondta.
Ezek után kikísérte Ryan és elment.



Ennyi lett volna a 19.rész. Remélem mindenkinek tetszett és nem lett olyan rossz. :)) Komikat szeretnék kérni , mert mostanában alig kapok néhányat.
     Malitcher