21.rész

Mikor meghallottuk a nagy csattanást egyszerre ugrottunk fel és rohantunk a konyhába Anniehez. Szerencsére nem esett baja csak  az egyik állószekrény dőlt fel ahogy Annie kiakarta nyitni az ajtaját.
- Jézusom! Ugye nem esett bajod?-siettem oda Anniehez.
- Nem , nincs semmi bajom csak megijedtem. -nyugtatott meg minket.
- Szerintem most inkább ülj le én majd befejezem meg össze is takarítok.- mondtam Annienek , aki akkor már ült az egyik konyhai széken.
- Mi majd feltakarítunk te csak csináld meg a kaját.-mondta Ryan segítőkészen.
A fiúk gyorsan összetakarítottak és ki is mentek a konyhából. Mi Annievel ott maradtunk , mivel még nem volt kész a vacsora.
- Örülök , hogy újra együtt vagytok Ryannel. -mosolygott rám.
- Én is. Rossz volt egyedül , miközben azt éreztem , hogy ő is velem akar lenni meg én is vele. –válaszoltam neki.
- Apádnak elmondtad a hullámvölgyeteket?-kérdezte.
-.Nem , mert akkor biztosan nem engedte volna , hogy újra vele legyek sőt el is tiltott volna tőle ahogy ismerem. –magyaráztam neki.
Közben kész lett a vacsora. Én kikiabáltam a fiúknak , megvacsoráztunk. A többiek felmentek én pedig elkezdtem mosogatni , mikor bejött Ryan és hátulról megölelt és belepuszilt a nyakamba.
- Segítsek valamit?- tette állát a vállamra.
- Hát eltörölgethetnél. - mondtam neki.
- ok. – mondta és a kezébe vett egy törölgető rongyot.
Már éppen végeztünk volna , mikor Ryan a seggemre csapott a nedves törölgető ronggyal. Ezt nem hagyhattam annyiban és lefröcsköltem a mosogatóvízzel. Ebből az lett , hogy mindketten csuromvizesek lettünk a konyhával együtt.
- Ez kellett neked? Most te is csuromvíz vagy meg én is. - mondtam neki nevetve.
- Persze , hogy ez volt a célom. Főleg , hogy fehér felső van rajtad. – mondta sunyi mosollyal az arcán.
- Ezért is inkább felmegyek és átöltözöm és ezt tanácsolom neked. – mondtam neki és szem forgatva ott hagytam a konyhában.
Gyorsan átvettem a ruháimat és visszasiettem a konyhába nehogy valaki meglássa mit műveltünk ott Ryannel. Ahogy visszaértem már Ryan sem volt vizes és éppen a felmosóronggyal szerencsétlenkedett.
- Add oda , rossz nézni ahogy ott szerencsétlenkedsz. – mondtam neki nevetve.
Erre a kezembe nyomta és duzzogva leült az egyik székre.
- Most ott fogsz duzzogni? – néztem rá.
- Igen , én segíteni akartam erre meg kinevetsz. – nézett rám morcosan.
- Jaj nem úgy értettem! Aranyos vagy , hogy segítettél! – mentem oda hozzá. Ő pedig adott egy csókot a számra.
Ezek után gyorsan összetakarítottunk és mindketten elmentünk aludni.

*Másnap*

Ahogy ígértem Adamnek elmentem hozzá megnézni a kutyáit. Olyan aranyosak voltak! Volt neki egy Labradorja egy bernáthegyije egy Szibériai huskyja és egy Szamojédje. Nagyon aranyosak voltak , egész délelőtt velük játszottunk.
- Olyan aranyosak! Nekem is kell egy kutya! Régen nekem is volt csak aztán , mikor elkezdtem a gimit meghalt és akkoriban már nem is nagyon érdekelt azok miatt a dolgok miatt , de most megint szeretnék egyet. – mondtam Adamnek , miközben a Szamojédjével játszottam.
- Milyen dolgok miatt? – nézett rám Adam értetlenül.
- Ja te nem tudsz azokról az éveimről. Nem vagyok rá büszke ezért nem is tud róla sok mindenki. – magyaráztam neki. – De ha szeretnéd elmondhatom –tettem hozzá.
- Ha már így szóba hoztad , akkor már mond el. –nézett rám , miközben leült egy székre.
- Ok. Ugye azt tudod , hogy anyám elhagyott stb. stb. Aztán általános iskolában  elég magányos voltam csak egy barátom volt ő is csak egy ideig , mivel elköltöztek. Az általánost túl éltem és jött a gimi. Na ez már más tészta volt. Sok barátom volt , de miattuk rossz társaságba kerültem és elkezdtem drogozni. Már olyan szinten függővé váltam , hogy egy nap 2-szer kellett beinjekcióznom magamat különben rosszul lettem. Erről persze apa nem tudott titkoltam előtte egészen addig , amíg egy nap túl nem adagoltam magamat. Miután kiengedtek a kórházból apa azonnal elvonóra küldetett nyár végéig. Aztán sulit váltottam és azóta tiszta vagyok. - meséltem el neki mindent.
- Hűű… Mindenre számítottam csak erre nem. De tisztellek azért , hogy abbatudtad hagyni és azóta is tiszta vagy. – mondta.
- Köszönöm , de ezekre az évekre tényleg nem vagyok büszke. – hajtottam l fejemet , mert tényleg nagyon szégyelltem ezt az egészet.
Már éppen mondott volna nekem valamit Adam , mikor megszólalt a telefonom és Andy nevét láttam megjelenni a képernyőn.
- Szia Andy! – szóltam bele a telefonba.
- Szia csak azért hívlak , mert azt szeretném tudni , hogy mikor méltóztattok haza jönni ,  mert már 3 óra van. – mondta.
- Mi??? Már annyi az idő? – kerekedtek ki a szemeim.
- Akkor jöttök? – kérdezte.
- Igen , persze mindjárt indulunk. – mondtam neki.
- Akkor leteszem. Szia! – és már le is tette a telefont.
- Tudtad , hogy már 3 óra van?? – néztem rá Adamre.
- Mi , komolyan?? – nézett rám. – Akkor indulni kéne. - mondta.
Lassan összeszedelőzködtünk és haza indultunk.

Ennyi lett volna a 21.rész ez most elég rövid lett , de nem nagyon volt időm írni. Ha tetszett akkor szeretnék pár komit , mivel nemsokára vége lesz ennek a kis történetemnek , de már vannak ötleteim szóval biztosan lesz új blog , ami szintén Lawson-os lesz! :) Malitcher